„Az apró gesztusok is számítanak” – Felföldi Anikóra emlékezünk
2021. április 28., szerda 15:38
1938. április 28-án született Felföldi Anikó Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes művész. Rá emlékezünk.
Felföldi Anikó 1938. április 28-án született Budapesten, játszott a Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Vidám Színpadon. 1966 óta a Budapesti Operettszínház tagja volt, 1994-től a színház örökös tagja.
Szokta mondani: „A Nemzetiben megtanultam felállni, a kecskeméti színháznál járni kezdtem, a Vidám Színpadnál már futottam, az Operettben bajnokságot nyertem.”
“Ahová sosem vágytam, hiszen azt gondoltam: az én énekesi, táncosi képességeim a kisebb színterekkel passzentosak” – mesélte Sztankay Ádám interjújában.
A zenekari árok, a frakkos karmester – elképzelhetetlen volt számára. Ám 1966 tavaszán Lehoczky Zsuzsa várandós lett, és hirtelenjében nem tudtak helyette senkit beállítani a műsorra tűzött Csókolj meg, Katám! (Kiss me Kate!) című előadásba. Horváth Tivadar ajánlására került a helyére, s debütálása után az akkoriban a színháznál dolgozó Seregi László (a nagy koreográfus névrokona, a szerk.) megkérdezte: nincs-e kedve csatlakozni a társulathoz.
„Én Horváth Tivadart kérdeztem: „Mit tegyek? Azt felelte:
„Akkor kell menni, amikor hívják az embert.”
Az ő Maya rendezésében kezdtem, aztán sorra jöttek a különböző szerepek: a „Tigris a garázsban” című zenés játéktól kezdve a különböző kortárs magyar zenés darabokig, vígjátékokig. Fényes Szabolcs, aki sok darabot jegyzett, nagyon szeretett. Akkor már férjnél voltam, Szabolcs és Körmendi Vilmos, a férjem, abban is egyetértettek, hogy nekem rendkívül kedves, civil hangom van” – árulta el egy beszélgetésben Felföldi Anikó.
Több éven keresztül vendégszerepelt Triesztben Daisy Parker (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban) szerepében, de fellépett a világ sok más pontján is. A Felfelé a lejtőn, a Pesti háztetők, az Egyiptomi történet, a Meztelen diplomata, és a Germinál című filmekben is láthatták.
2018. április 26-án a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre Teátrumában ünnepelték a művésznő 80. születésnapját, amelyen a Színház- és Filmművészeti Egyetem nevében Hegedűs D. Géza díszoklevelet adományozott a részére.
Elnökségi tag volt a Magyar Színész Kamarában (MASZK), részt vett az Előadói Jogvédő segélyezési munkájában. Színitanodákban vizsgáztatott, rendszeres résztvevője lehetett a Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai zsűrijének.
A kérdésre,közéleti feladatait hittel csinálja, vagy inkább a konokság készteti rájuk, azt válaszolta:
“Az emberség. Illetve – iróniával mondom – van benne önzés is. Hiszen jobb adni, mint kapni.”
Pályájáról szólva kifejtette: “Mindig úgy képzeltem el a pályámat, mint egy festőpalettát, s már úgy érzem:
nem maradt szín, amit ne próbáltam volna ki, ne elegyítettem volna egy másikkal.
Vagyis nem érzem úgy, hogy bármi kimaradt volna.”
Nemcsak szerepeire, de kollégáira is nagy figyelmet szentelt, ahogy ő mondta: soha nem szerette az üresjáratokat.
„A koromtól függetlenül végeztem és végzem a dolgomat. Nemcsak a színházban vagyok fegyelmezett katona, és nemcsak ott szolgálok tisztességesen, hanem az életben is; ahol lehet, próbálok segíteni, mert a segítség számomra alapvető dolog. (…)
Az apró gesztusok is számítanak. Ha olyan előadást játszunk, amiben kevesebben vagyunk, aminek intimebb a közege, szoktam esténként cukrot bevinni.
Kiteszem egy tálba, és mint a madárkák, jönnek oda csipegetni a kollégák. Legutóbb, amikor Kaposváron játszottuk a Jövőre, Veled, Itt! című darabot, vittem mangalica zsírt, zöldpaprikát, lila hagymát, két vekni kenyeret, és zsíros kenyérrel vártam a leérkező csapatot. Nem azért teszem mindezt, hogy elmondhassam magamról, jó ember vagyok, hanem, mert boldog vagyok, ha adhatok. Számomra ez teljesen természetes. Ettől is vagyok ennyire kiegyensúlyozott, és ez fiatalít, és szépít” – vallotta 80. születésnapján.
A Jászai Mari-díjas színművésznő 81 éves korában hunyt el, 2020 januárjában.