A Madách Színház újabb világsikert hoz Budapestre; az Aranyoskám a filmhez hasonlóan a tehetséges, de munkanélküli színész történetét meséli el, aki ezúttal nem szappanoperában, hanem Broadway-musicalben próbál szerencsét női ruhában. A zenés darab főszerepében mások mellett Sánta Lászlót láthatják, aki azt meséli, élete egyik legnagyobb lehetősége eljátszani Michaelt és egyben Dorothyt. A színésszel erről a végtelenül komplex feladatról is beszélgettünk, de szóba került az is, hogy miért állít tükröt a szerep. (x)

Sydney Pollack 1982-es azonos című filmje Dustin Hoffman és Jessica Lange főszereplésével a mai napig nagy kedvenc. A színházi adaptáció is nagyszerű lett; a szerzők a filmbeli színész helyett musical színészre írták a történetet, de a film cselekményét nagyban adaptálta a musical-változat, mely a Broadway-premier után először a Madách Színházban kerül színre, és non-replica változatban, vagyis saját rendezői koncepcióval, díszlettel, jelmezzel és koreográfiával mutatják be Szirtes Tamás rendezésében. A premiert szeptember 16-án, 17-én és 18-án tartják.

Sánta Lászlóval egy esti próba után beszélgettünk. Még ki sem ér az öltözőből, de már mesél a szerepéről, miközben a fáradtságról és a fizikai megterhelésről kérdezem…

„Alapvetően kimerült vagyok, de biztos ismered azt az érzést, amikor abban fáradsz el, amit imádsz” – kezdi.

Megtisztelő feladatot kaptál az Aranyoskám főszerepével Szirtes Tamástól és a Madách Színháztól. Talán erre mondják, hogy igazi jutalomjáték, igaz?

Abszolút. A próbák egyre izgalmasabbak, mert végre megjöttek a jelmezek és mégis csak egy férfi és egy női főszerepet játszunk egyszerre, tehát csupa olyan dolognak kell megfelelni, amiben nem igazán vagyok jártas; női cipő, női ruha, fülklipsz, magas sarkú…

Úgy, hogy közben Dorothy, azaz a női karaktered nyilván ne legyen ripacs.

Nagyon fontos, hogy semmiképp ne legyen vicceskedő, felszínes. Ugyanakkor ez a legigazabb dolog, ami valaha történt velem. Ez egy sokrétű feladat, ahol a férfi és női szerepünkben a testbeszéd is ugyanolyan fontos, mint a párbeszédek. Nekem a világ legtermészetesebb dolga férfiként színpadra lépni, és hangsúlyozom, hogy még ez sem mindig könnyű. Na de férfiként női ruhában természetesen viselkedni, az extra kihívást jelent! Az Aranyoskám történetét a legendás film miatt sokan ismerik, a főszereplő, Michael munkanélküli színész, aki kénytelen női ruhába bújni, hogy elnyerjen egy főszerepet. Ahogy telik az idő, egyre inkább részévé válik ’Dorothy’, megszereti, kiderül, hogy tökéletesen passzol hozzá. A munka közben a szerelmet is megtalálja, és úgy rajongja körül az imádott nőt, hogy csak a lényével tud érvényesülni, hiszen nem fedheti fel, hogy Dorothy és Michael valójában ugyanaz a személy. Nagyon izgalmas és végtelenül komplex feladatot kaptam; színésztechnikailag és emberileg is helyt kell állnom.

Tanulsz Dorothytól? A női létről?

Nehéz áhitat nélkül beszélni a darabról és a szerepről, mert a musical szereplői tulajdonképpen mi magunk vagyunk. A szerepem szerint egy olyan színészt alakítok, akinek nincs munkája, akinek kuncsorognia kell egy nyomorult tévéreklám után. Tehát olyan mértékben húsba vágó az előadás, hogy az őrület. Emellett a válaszom a kérdésedre egyszerű: dehogynem, rengeteget tanulok Dorothytól, a női gondolkodásról. A főszereplő azért ütközik folyton falakba, mert bár tehetséges, állati jó gondolkodású pasas, de nagy pofájú, összeférhetetlen és néha arrogáns. Bizony van nekem is egy ilyen oldalam.

Tükör?

Pontosan. És tanulás. Belebújva egy másik karakter bőrébe, és az ő szemüvegén keresztül figyelve a világot egyszer csak empatikusabb, kedvesebb, figyelmesebb leszel és rájössz, hogy mennyi mindent nem láttál eddig. Egészen addig a pontig, amíg Michael nem alakul át Dorothyvá, lételeme a sértegetés, és az elvárás, hogy neki igenis minden jár. Nőként azonban bár vannak cinikus, élesebb mondatai is, de valahogy mindezt végtelen bájjal és soha nem sértően adja át. Magabiztos, de soha nem sértő – ezt a musicalből idéztem és rendkívül találó. Ahogy Michael változik és felszínre kerül a finomabb énje, egyszer csak már nem ütközik falakba, egy arrogáns férfiből a csapat motorja lesz. Minden ötlete zseniális. Működik. Magánemberként azonban elindul a lejtőn, mert nem tudja a női ruha börtöne miatt élete szerelmének bevallani az érzéseit, hogy érte született. És ennek a hosszú-hosszú kanosszajárásnak a végén jön rá ez a pasas, hogy érdemes megváltozni, és beismerni, ha hibázott, ha valaki okosabb nála. az igazság az, hogy ugyanezt tanulnom a saját életemben is… Csodálatos feladat: én, Sánta László színész belebújok Michael bőrébe, aki belebújik Dorothy bőrébe. Cikáznak a gondolataim, és próbálom átadni, hogy mennyire izgalmas a szerep. Kevés lenne annyit mondani, hogy életem legnagyobb lehetősége.

Amellett, hogy az Aranyoskám alapvetően egy vígjáték, a megfelelni vágyás drámája, a karrierépítés nehézsége is hangsúlyt kap az előadásban. Benned milyen erősen dolgoznak ezek az érzések?

Elemi erővel. Évekig olyan erős volt bennem a megfelelni vágyás, hogy már-már kényszeressé és görcsössé váltam tőle. Mára azonban igyekszem kezelni, és törekedni rá, hogy pont annyira akarjak megfelelni, ami még nem éri el ezt a határt.

Gyors öltözések és átalakulások zajlanak majd a színfalak mögött. A csapatmunka ezúttal még hangsúlyosabb lesz.

Végre a színház női öltöztetőivel is együtt dolgozunk. A mai próbán ugyanis már a női jelmezekben dolgoztunk, és bevallom őszintén a melltartó bekapcsolása félkézzel azért nekem is feladta a leckét. Ők most a férfi öltöztetőkkel felváltva várnak minket a színfalak mögött, és elképesztő összhangra és fegyelmezettséget követel a kollégáktól, hogy minden a helyén legyen. 

Számomra az ősz az mindig az újrakezdést is jelenti. És mintha a te életedre is igaz lenne.

Nagyon benne van a levegőben. Emberként és színészként is. Ezzel az előadással új szintre lép az életem, és a talán a kapcsolataim is…  

Te mit tennél meg egy főszerepért?

Amit a szerepem szerint Michael megtesz, azt én is mind megtenném. Ez az életem, ebben érzem jól magam, ehhez értek. És itt van ez a karakter, aki ugyanilyen.

És ma, a jelmezes próba után, hogy vagy? ’Kivel’ mész haza, Dorothyval vagy Michaellel?

Most épp azt érzem, hogy a női ruhától valaki mentsen meg! (nevet)

Szerző: Vass Kata