A háromszoros Staféta nyertes Vass Imre november 28-án mutatja be a RELAX c. befeszülés kezelés műfajú táncelőadását a Trafó nagyszínpadán. A rendező-koreográfussal beszélgetett Bordás Katinka.
Hogy vagy mostanában?
Két hét múlva lesz a premier, próbálok relaxált maradni ebben a munkafázisban, hiszen az egész projekt erről szól, hogyan lehet különböző élethelyzetekben nyugodtnak maradni. Eddig működik, pedig nagyon sűrű ez az időszak: november 10. és 29. között hétszer lépek fel a Trafóban, ebből kettő bemutató. Most azt gyakorlom, hogyan tudom nyugodt tudatállapotban átvészelni ezt a stresszesebb időszakot. Szerintem hasznos elsajátítani, hogy ha tudod, hogy vár rád egy intenzív periódus, hogyan tudod magad előtte rávezetni, hogyan építed magad fel testileg és mentálisan, és utána hogyan vezeted le, illetve át magad a következő munkára, hogy például ne legyél egy hétig beteg egy premier után.
Mi az, ami kikapcsol?
Két éve kezdtem hideg zuhanyozni, és nekem ez a praktika vált be legjobban. Légzéstechnikák segítenek abban, hogy nyugodtan jelen lehessek a hideg vízben. Tréningezni kell: az időtartamot fokozatosan növelni, a hőmérsékletet fokról fokra csökkenteni. A technikát megfelelően alkalmazva beindulhatnak olyan biokémiai folyamatok a szervezetben, melyek ellazítják a testet és nyugtatják az idegrendszert. A másik trükk az a szemlélet, hogy nem ez a legfontosabb dolog a világon. Eddig sem úgy éltem, hogy az előadásaim sikerességén múlik az életem. Úgy álltam neki a Relaxpróbafolyamatának, hogy nem követem el azt a hibát, hogy elhanyagolom a magánéletemet, nem figyelek az étkezésemre, az emberi kapcsolataimat alárendelem a kreatív folyamatnak, hanem megpróbálom elengedni azt az elvárást, hogy ez egy tökéletes előadás legyen. A kihívás az, hogy a terheltség ne okozzon feltétlen szorongást és ráfeszülést, sőt: a létrehozási folyamat hogyan lehet építő, támogató, ne adj isten: örömteli!? Hiába képzelem el, hogy reggel 8-tól éjfélig aktív leszek, ez önáltatás, nem valós kép.
Ebben mennyire partnerek az alkotótársaid?
Van egy terminológiánk: a megosztó kör, ahol mindenki kibeszélheti, hogy mi történt vele akár a magán-, akár a szakmai életében. Mindenkinek más az élethelyzete, másra feszül rá. Gyakorlattá vált, hogy mindenki beszél a saját hétköznapi problémáiról, és mivel minden arról szól, hogy az adott élethelyzetben, az adott feszültségre hogyan reagálsz testileg és mentálisan, bármelyik szereplő bármelyik példáját be tudjuk csatornázni az előadásba. Saját tapasztalatból dolgozunk. Érdekes, megfigyelni hogyan tudunk egymás történeteibe bekapcsolódni. Eddig úgy dolgoztam, hogy olyanokkal működtünk együtt, akikkel már volt közös múltunk, adott volt a biztonságos keret, de a Relaxhez olyanokat kértem fel az együttműködésre, akik az általam felvetett témához passzolnak, de nem ismerem őket közelebbről. Mindenkit nagyon megtalált a befeszülés-elengedés témaköre. Idén január és május között tartottunk néhány alkalmat, ahol feldolgoztuk egy-egy aspektusát a témának. Azt is szerettük volna, ha ki tudunk csiszolni valami saját technikát a befeszülés kezelésre, amit majd meg tudunk osztani a nézőkkel egy-egy foglalkozás keretén belül. Nyáron az Under500 Fesztiválon és a Szigeten tartottunk az előadáshoz kapcsolódó performanszokat és tudásmegosztó workshopokat az érdeklődőknek és remélhetőleg a premier után is szervezünk pár alkalmat.
Mi a kiindulópontja a Relax c. táncelőadásnak?
A koronavírus idején azt gondoltuk, hogy a leállásban mindenki jobban oda tud magára figyelni. Lett egy extra elvárás magunk felé, hogy ebben a helyzetben letehetnénk a munkát, de mégse tudjuk. Nekem az az elvem, hogy semmi miatt nem kellene magunkat nyomasztani. Erre az időszakra való reflexióból született a Relax ötlete. Elkezdtem magammal többet, tudatosabban foglalkozni, és észrevettem, hogy többször vagyok befeszülve, mint amit gondoltam magamról korábban. Persze vannak helyzetek, amikor mindent aktivizálni kell, mint mondjuk egy főpróbahéten, de sokkal többet szorongok, mint aminek tudatában vagyok. Ennek a szorongásnak a feloldásából is indult az előadás, ami a feszült és az ellazult állapotok közötti ingadozás folyamatáról szól. A másik inspiráció az volt, hogy mivel nagyon szeretek fürdőzni, és a közfürdőkben nagyon jól tudok lazítani, azt szerettem volna megvizsgálni, mi történik akkor, amikor ellazulok. A fürdőben egy nyugodt, de kreatív állapotba kerülök. De olyan is történhet valakivel, aki megengedi magának, hogy kikapcsoljon, hogy feljönnek olyan dolgok relaxált állapotban, amiket még nem dolgozott fel, vagy próbált elnyomni. Tehát az ellazulás ambivalens lehet: egyszerre nyugodt és inspirált állapot és terepe a feldolgozatlan múltnak. Hiszen sokszor azért is tartjuk magunkat aktivitásban, hogy ne kelljen bizonyos folyamatokkal foglalkozni. A fürdőzés kapcsán azt is elképzeltem, hogy milyen lenne, ha egy olyan projektet csinálnánk, ahol a próbafolyamat első fázisa nem a táncteremben zajlik, hanem közösen fürdőzni járunk. Végül ez nem valósult meg. Az is érdekes, hogy milyen körülményekhez próbáljuk kötni az ellazultságunkat: majd ha nyaralni megyek, ha elmegyek a fürdőbe, de mit tudsz tenni akkor, ha ezek nem állnak a rendelkezésedre, és nehezebb élethelyzetben vagy. Erről a feszültségkezelésről szól a Relax.
Hogyan segíti a munkátokat a Staféta pályázat?
Nagyon jó, hogy van ez a támogatási rendszer. Nem sokat dolgoztam még úgy, hogy lenne mellettem egy produkciós menedzser, és látom, hogy miben tud segíteni, ha van valaki, aki végigköveti és asszisztálja mellettem a folyamatot. Kovács Brigi művészeti menedzser a Műhely Alapítvánnyal partnerségben levesz a vállamról bizonyos feladatokat, ami megkönnyíti a munkám. Ez a Staféta nélkül nem valósulhatott volna meg.
Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Michal Líner