Benedek Elek: Az Égig érő fa című meséjét mutatta be a Békéscsabai Jókai Színház. A darabot Szentesen már játszotta a társulat, most viszont a békéscsabai közönség előtt is feltárult a mesevilág. Az évad végéig húsz alkalommal láthatja a közönség Benedek Elek meséjét. Az előadásokra a dél-alföldi régió számos pontjáról érkeznek óvodás és általános iskolás korú gyerekek.

A történet szerint Viola királykisasszony a Csodakertben, a beszélő virágok társaként él, és esze ágában sincs férjhez menni, pedig hetvenhét kérő érkezik az udvarba. Csakhogy a sárkány elrabolja Violát, és az égig érő fa tetejére hurcolja. Ez hatalmas lehetőséget ad Jánosnak, a kondásnak, aki egyébként aligha nyerhetné el a királykisasszony kezét, megmentőként viszont igen.

Herczeg T. Tamás rendező úgy fogalmazott: „Szerelem, a felnőtté válás fordulata, a bűn megtorlása és megbocsátása is benne van a darabban. A mese kínál egyfajta megoldást ezekre a problémákra a gyerekeknek, amit később előhúzhatnak a tarsolyukból”. Élete során mindenki egy égig érő fát próbál megmászni, de mindenki más-más szintig jut csak el, és nem mindegy, hogy zöldellő vagy korhadó ágakat hagy-e az utókorra. A mese az életről, a fejlődésről, az előre jutásról és az arról való gondolkodásról szól, hogy mit hagyunk magunk után – mondta a darab fő üzenetéről a rendező.

Bíró Nóra díszlettervező a forgószínpad segítségével három fő játékterületet hozott létre: az alsó és a felső világot, valamint a sárkány palotáját, ahol tűz van, itt a piros színek és a fáklyák dominálnak. Az égig érő fa ágain felfelé kapaszkodva újabb és újabb szintekre, világokba csöppennek a főhősök, más-más kalandok történnek velük.

A jelmezek alapvetően az állatkaraktereket idézik, nem maszkkal, hanem egy-egy fő jellemzővel nagyítják fel a mesehősöket. Az illusztrációs zenéket Szirtes Edina Mókus szerzeményeiből válogatták.

A főbb szerepekben Bartus Botond, Gulácsi Réka, Balázsi Róbert, Csurulya Csongor, Márki Szabina, Nagy Erika és Szőke Pál látható. A rendező jelmezötleteit Orosz Diána valósította meg. A dramaturg Zalán Tibor volt.