Májusban mutatták be A Mars messze van, de a Föld sincs közel című új produkciót a Stúdió „K”-ban. Az előadás Nikola Teslától Csehov Sirályán át a magyar űrprogramig mutat keserédes panorámát az ember örökös elvágyódásáról. Antal Bálint rendezőt a friss bemutató mellett egykori egyeteme, az SZFE kapcsán is kérdeztük.

Az egyetemfoglalás idején sokszor nyilatkoztál a sajtónak. Most hogyan látod a helyzetet?

Akkoriban sokan kérdezték, hogy mérlegelem-e a dolgot. Akkor mindig azt válaszoltam, hogy nem tudok mérlegelni, nem gondolkozom azon, hogy érdemes-e csinálni. És a mai napig ugyanígy vagyok vele: az egyetlen helyes cselekedet az volt, amit tettünk. Azt persze rossz látni, hogy mennyire sok azóta a különalku és az ezzel járó önigazolás. Nyilván, ezek egyéni szinten bonyolult helyzetek, mégis, ha az összképet nézem, akkor egyértelműen a kompromisszumok útján haladunk szakmailag pont úgy, ahogy országosan is. A magam részéről igyekszem nem tönkre menni abban, hogy megmaradok naivnak és kérlelhetetlennek.

Most a Freeszfe végzős hallgatója vagy. Ott, hogy állsz a tanulmányaiddal?

Éppen a szakdolgozatom mellől álltam fel az interjúhoz. Ősszel átvesszük a diplománkat Salzburgban, ahova egy koprodukció keretében ki is fogunk utazni, Volker Lösch német rendezővel és a Mozarteum hallgatóival csinálunk majd egy háromnyelvű előadást. Ez egy egyszeri lehetőség, de bízom benne, hogy szép lassan kinyílnak az ajtók számunkra, ha már egy másikat ránk csaptak. Most leginkább a nemzetközi együttműködésekben bízom, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatva a mindenkori magyar szakmai és politikai viszonyoknak. Mondom ezt úgy, hogy közben ebben az országban szeretnék dolgozni.

Hatott rád az egyetemfoglalás művészileg is?

Óriási hatással volt rám minden szempontból, biztos vagyok benne, hogy alkotóként is formált, még ha tételesen nem is tudok elszámolni ezekkel a hatásokkal. Rendkívül intenzív időszak volt, fizikailag, pszichésen és emberileg is próbára tett minket, mint egy végeláthatatlan főpróbahét. Nehéz is volt visszatérni az utcáról a színházba, újra felvenni a fonalat.

A Mars messze van, de a Föld sincs közel egyik szála a mai magyar független színházi világról szól. Ez mennyire volt önreflexív?

Teljesen. A felkérés egy Nikola Tesláról szóló előadásra született, ehhez kerestünk személyes kapcsolódási pontokat, asszociációkat a saját jelenünkből. Több szálon indultunk el, ezek közül az egyik egy fiatal színész köré épül, egy másiknak egy botanikus Youtuber, egy harmadiknak egy örök álmodozó a főszereplője. A próbakezdéskor leraktunk egy történetvázat, de aztán a próbák alatt született meg a szövegkönyv jelentős hányada, az előadás egy része pedig a színészek improvizációjából jött létre, beleépítve a saját próbafolyamatunk élményét is. 

Az előadásban helyet kapott egy sajátos teátrális forma, egy TEDx prezentáció, amelyet Kovács Lehel ad elő. Ez formanyelvileg is érdekelt?

Ez egy nagyon mesterkélt, hatásvadász forma, amelyet kortárs life coach-ok és egyéb hasonló szakmák képviselői alkalmaznak. Adta magát, hogy az előadásunkban Gyarmati Egon névre keresztelt álomlovas, aki tulajdonképpen egy vajdasági Elon Musk, így tegye meg a bejelentését a magyar űrprogramról. Aztán az a kép, ami itt kialakul róla, az előadás végére remélhetőleg fokozatosan árnyalódik a néző fejében.

Hogyan látod az előadás jövőjét?

Az egyetemen egy-egy előadás után mindig jött a következő feladat. Az Ódry Színpadon tapasztalhattuk volna meg először, hogy hogyan fejlődhet egy produkció több előadás alatt, de pont, amikor elkezdtünk volna ott dolgozni az évfolyamommal, jött a modellváltás, az Ódry Színpadot bezárták, úgyhogy mindezt már élesben kell megtanulnunk. A Mars messze van, de a Föld sincs közel kifejezetten olyan anyag, amely izgalmasan tud változni. A színészek még éppen csak elkezdték belakni a szerepeiket, és a jövőben még én is tervezek néhány változtatást, így rengeteg lehetőséget látok az előadásban.

A Mars messze van, de a Föld sincs közel még kétszer lesz látható az évadban. Időpontok és jegyek: Időpontok és jegyek ITT.

Készítette: Hajnal Márton