Auksz Évát újra főszerepben láthatjuk a Madách Színházban; július végétől Donna Sheridant alakítja az ABBA-musicalben. A színésznővel az előadás szépségeiről, szülő-gyermek kapcsolatról, szerencsét hozó beugrásokról és arról is beszélgettünk, hogy miért hat rá lelkileg ilyen elementárisan a szerep.

Amikor először hívtalak, épp’ Görögországban hajóztál a családoddal. Ennél jobb helyszínen nem is szippanthattad volna magadba a musical hangulatát, az esszenciáját…

És képzeld, még a szövegkönyvet is magammal vittem. Gondoltam a nyaralás alatt rengeteg időm lesz tanulni.

Vajon hányszor került elő az a bizonyos szövegkönyv?

Inkább ne is emlegessük, viszont elképesztően feltöltődtem. A próbák elején az egyik kollégám a Madách Színházban viccesen megjegyezte, hogy Donna szerepéhez egy kicsit lehetnék barnább, hiszen mégiscsak egy görög szigeten játszódik a darab. Tény, hogy az egész éves munka után mindannyian sápadtak voltunk, de most már ezzel sincs gond.

A Mary Poppins című musicalbe annak idején egy klasszikus beugrással és nagyon rövid próbafolyamattal álltál be, de most gondolom sokkal több időd van felkészülni.

Kováts Kriszta, a nyári Madách Színházas Mamma Mia!-blokkban elköszön Donna szerepétől, én pedig átveszem a főszerepet. Valóban több időm van felkészülni, Mary Poppinsra pl. két hetem volt. Az elmúlt időszakban már a családomat is őrületbe kergettem, annyi Mamma Mia!-videót néztem meg. A beugrás legtöbbször arról szól, hogy sokkal többet dolgozol itthon, mint bent a színházban, ahová már szinte ’készen’ érkezel, és hosszú gyakorlás után kezded el a tényleges munkát a rendezővel, a kollégákkal.  A beugrás tehát mindig egy kicsit más történet.

Emlékezetes pillanat lehetett, amikor megérkezett a felkérés Szirtes Tamás rendezőtől.

Itthon voltam, és annyira meglepődtem, hogy nem tudtam mit mondani, fel sem fogtam. Pár perc kellett, mire rávágtam, hogy boldogan vállalnám, de előtte Nemcsák Károly igazgatómmal egyeztetnék, hiszen a József Attila Színház tagja vagyok. Szirtes tanár úr és én is felhívtuk Károlyt, aki boldogan engedett el; úgy véli a színészei, amikor nincs feladatuk az anyaszínházukban, játszhatnak máshol is szép és nagy szerepeket.

A Mamma Mia! kedves és szerethető darab, miközben kibont egy igen bonyolult gyerek-szülő kapcsolatot is.

A nézők többsége Donna szerelmeire és az apatörténetre fókuszál ebben a musicalben, ami érthető, hiszen akkor kerek az élet, hogyha a párodat is megleled és a gyerekeddel is rendben van a viszonyod. De most, hogy sokat foglalkozom vele, számomra olyan esszenciálisan emelkedik ki az anya-lánya kapcsolat, hogy igazából nekem most ez a szál fontosabb. Nagyon szépen mutatja be a szülő-gyermek viszonyt, a találkozásokat, és egyáltalán azt, hogy élnek egymás mellett különböző generációk, hogyan és miért csúszhatnak el a dolgok. Szerintem nagyon szép.

Nyáron receptre írnám föl, és azt gondolom, hogy ’csinálni’ is legalább olyan jó lehet, mint nézni.

Így van, de egyben félelmetes érzés, hogy kicsit el is kell magamtól tartani a szerepet, mert annyira magával ragad lelkileg, hogy se énekelni, se beszélni nem tudok. Hatással van rám, nem egyszer erősen koncentrálok, hogy ne zokogjak a lányomnak vagy a szerelmemnek énekelt dal közben, annyira belemászik a lelkembe, és igen, nyilván a nézők lelkébe is. A Mamma Mia! nagyon sűrű előadás, rengeteg koreográfiával, átöltözéssel, szusszanni csak akkor van időm, amikor a darabbéli ’kislányom’, Sophie keveri a kártyákat az apukáival… Remélem méltó leszek én is a szerepre, mindenesetre nagyon sokat dolgozom vele. Ez is az egyik kedvencem lesz. Amikor először meghallották az ismerőseim, hogy én is beállok, többen jelezték, hogy újra meg szeretnék nézni.  Nem tudtam, hogy ennyire népszerű az előadás.

Talán a történeten túl azért is, mert több évtizede ismerjük az ABBA-slágereket, hozzánk nőttek.

Mi ezen nőttünk fel. És ha másképp is, de szerintem a gyerekeinket, a fiatalabb generációt is megfogja.

A próbákon összehangolódtatok a színészkollégákkal?

Egyelőre az új beállókkal és Bencze Ilona játékmesterrel próbálok. Akkor találkozunk a többiekkel, az alapcsapattal, amikor már mindenki tud mindent.

A júliusi Mamma Mia!-széria után milyen faladatok várnak rád?

Nyáron lesz egy másik beugrásom is, Az ég tartja a földet című musicalben eredetileg Zsófiát játszom Vásári Mónikával váltott szereposztásban, de Cseke Péter rendező felkért, hogy az augusztus 19-i előadáson kivételesen helyettesítsem Fésűs Nellyt és Szekeres Adrient és Gertrúdként lépjek színpadra. Megtisztelő feladat, várom.

A Mary Poppins és a Mamma Mia! után egy újabb beugrás. Mintha a kabalád lenne…

Szerintem is, mert azt, hogy a József Attila Színház tagja lehetek, szintén egy beugrásnak köszönhetem. Szente Vajk rendezésében, a 9-től 5-ig című musicalben először Kocsis Juci helyére kellett beállnom, majd a covid miatt Polyák Lillát is helyettesítettem és szerencsére szép sikerem volt mind a két szerepben. Nemcsák Károllyal korábban nem voltunk munkakapcsolatban, de miután megnézte a beugrásaimat, és egy évvel ezelőtt társulatot szervezett, meghívott engem is. Igaz néha eszembe jutnak Galambos Erzsi színművésznő szavai, aki azt mondta, ha még egyszer elvállalok egy beugrást, akkor nagyon megharagszik rám, de ennek ellenére valóban szerencsét hoznak ezek a különleges helyzetek, feladatok. A Mary Poppinsszal kezdődtek a nagy beugrásaim, és úgy tűnik még nem értek véget.

Ebben a musicalben hangzik el az egyik kedvenc ars poeticám is…

Megtörténhet bármi, hogyha hagyod…

Gondoltam, hogy kitalálod.

És valóban így is van, így kell élni az életünket.

Vass Kata / Színház Online