Az egyik legnépszerűbb német nyelvű vígjátékszerző, Stefan Vögel nálunk járt, hogy megnézze a darabjából készült Egy apró kérést.

Az Orlai Produkció közleménye:

A magyar szerzők mindig megtisztelnek bennünket azzal, hogy eljönnek a bemutatókra. Egy külföldi drámaíró érkezése azonban extra izgalommal és örömmel jár. A Szemünk fénye premierjén ott volt Deborah Zoe Laufer, Mi és Ők premierjén pedig Carly Wijs, A kellékes bemutatójára eljött Eberhard Streul, Billy van Zandt pedig online látta a Bocs, félrement!-et és küldött üzenetet nekünk. Legutóbb az Egy apró kérés szerzője, Stefan Vögel érkezett hozzánk, ráadásul egészen különleges előzményekkel.

A győri Vaskakas Bábszínház állandó játszóhelyünk, több előadásunk készült velük koprodukcióban (jövő tavaszra is van egy izgalmas tervünk!), a színház munkatársai mindig nagyon figyelmesek a művészekkel, a közönség pedig mindig nagyon nyitott és hálás. Egyszóval: szeretünk itt lenni. Stefan Vögel igazán beletrafált, hogy hol nézze meg az Egy apró kérést! Bár arról fogalma sem volt, hogy egy bábszínházban jár. Nemcsak a méreteken lepődött meg, hanem azon is, hogy a bábszínház ma már jóval többet jelent, mint a paravános játék…

Ő maga vette fel a kapcsolatot az ügynökségével (mert a nemzetközileg jegyzett írókat színházi ügynökségek képviselik, levéve róluk minden adminisztratív terhet), néhány nappal az elaődás előtt meglepetésszerűen bejelentkezett, aztán Bécsben autóba ült, és október 24-én elutazott Győrbe. Nem egyedül érkezett, hanem a sógorával, aki a darab megírásánál nagy segítséget jelentett neki, mert ő építész, éppen úgy, mint főhősünk, Arnold. Ahogy Stefan Vögel elárulta, a sógora véleményét kérte ki arról, vajon jó, hiteles, „igazi építészes” mondatokat írt-e a figurának. Ugyanis az egyáltalán nem apróságnak számító orvosi megjegyzések mellett (aki látta az előadást, érti, mire célzunk) erre is nagyon ügyelt.

Az odafigyelés és persze a fordulatos történet meghozta a sikert: már körülbelül negyven bemutatója volt a vígjátéknak. A német nyelvterület színházainak valamelyikében mindig műsoron van, de láthatták Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában is. Stefan Vögel elárulta, nincs két egyforma előadás még ennyi feldolgozásnál sem. 

Míg a színfalak mögé értünk, hogy a színészekkel találkozzon, a pályáját komikusként és színészként kezdő Stefan Vögel lelkesen dicsérte az előadást, és ezt a művészek jelenlétében is folytatta. Elmondta, hogy a nemzetközileg is használt szavakat felismerte, de bevallotta, hogy teljesen elveszettnek érezte magát a nyelvben. A szláv nyelvű produkciókat követni tudta, mivel beszél oroszul, a magyar viszont feladta neki a leckét. Pontosabban csak feladta volna, ha nem ilyen pontos és jó tempójú a színészi játék. A nézői reakciók, a kuncogások és a harsány nevetések is segítettek neki beazonosítani, épp hol tart a történet, a sikert pedig pontosan érzékelte a taps erejéből. A vastapson azért lepődött meg, mert ő ilyet még sosem hallott, ezt azonnal elkönyvelte magyar sajátosságnak.

Győrben játszottuk huszadszor az Egy apró kérést. Stefan Vögel annyira jól érezte magát velünk, hogy megígérte, a Belvárosi Színházba is eljön. Választhatná szilveszteri programnak is az előadást, hiszen december 31-én épp ez lesz műsoron.

Stefan Vögel (1969) osztrák születésű, családjával Liechtsteinben élő drámaíró a német nyelvterület egyik legnépszerűbb vígjátékszerzője. Több, mint harminc darabot jegyez, amelyeket Németország, Ausztria és Svájc mellett szerte Európában játsszák. Első Magyarországon bemutatott darabja az Egy apró kérés. Stefan Vögel üzleti informatikát tanult Zürichben, de miután megszerezte diplomáját, azonnal színházzal kezdett foglalkozni. A pályát színészként és stand up komikusként kezdte – ezt manapság is gyakorolja –, ezt követték a színpadi vígjátékok és filmforgatókönyvek. Az Egy apró kérést 2018-ban írta (eredeti címe: Die Niere, azaz A vese), tavaly készült el a darab filmváltozata.