Hétfőn kezdődött Győrben a Patchwork Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Fesztivál a 10. Színházi Olimpia keretében a Kolibri Színház szervezésében. A félig protokolláris, félig játékos megnyitó után elsőként a világ egyik legismertebb meséjének, a Piroska és a farkasnak a táncszínházi változatát láthatták a győri gyerekek a Pugliából érkezett Compagnia La Luna Nel Letto előadásában.

A 2002-ben alakult társulat többnyire ismert történetekkel dolgozik, meséket, irodalmi vagy épp filmes klasszikusokat mesél újra egy komplex, mozgásra, vizualitásra és a közönséggel való közvetlen kapcsolatra építő színházi nyelven. A Piroska és a farkas című előadásuk 2018-ban készült, és erősen számít arra, hogy célközönségük, a hat éven felüli gyerekek már jól ismerik a történetet. Michelangelo Campanale, aki nemcsak rendezte az előadást, de a látványvilágát is tervezte, ugyanis nem egyszerűen elmeséli, hanem változatokat, variációkat mutat a klasszikus mese helyzeteire, a farkas és Piroska találkozására.

A Compagnia La Luna Nel Letto előadásának igazi főhőse a farkas. Nem egy a falkából, hanem ő a farkas, aki megjelenésével, mozgásával is kiválik a többiek – mezítlábas, bundás, rasztahajú népség – közül. Ez a mi farkasunk jólöltözött, öltönyös férfi, aki vörös rózsával a kezében hódítani készül. Ám csábítónak szánt megjelenésében újra és újra félrecsúszik valami: a rózsát szagoló arca fintorba torzul, már nyúlik a nyelve, harapna a szája, még állás közben is meg-megroggyan a lába, kifacsarodik a keze. Majd ismét összerendezi tagjait és vonásait, kiegyenesíti meg-meggörnyedő hátát, és várja vágyai tárgyát, Piroskát.

Mert ennek a farkasnak álmai vannak, miközben szinte elviselhetetlenül mardossa az éhség. Az éjszaka fekete köpenyes teremtménye ő, egyszerre félelmetes és álmodozó, rejtőző és hódító. A magáról alkotott kép alól azonban minduntalan kiütközik az állati vadság, lelepleződik, de komikussá és sebezhetővé is válik a figura, ez a szegény, éhes farkas. És ezek azok a vonásai, amelyek által közel tud kerülni a gyerekközönséghez.

Mert az ugyan kérdés, hogy a vágyakozás és a nyers ösztön vezérelte heves vágy mennyire lehet valós élmény a kisiskolás gyerekek számára, azonban a törekvésnek és a felsülésnek a komikuma erősen hatott rájuk. Különösen hatásos volt az a jelenet, amikor a farkas, akit otthonában (gramofonnal, fotellal, állólámpával berendezett kis kuckó), merengés közben lepett meg a vadászok csapata, menekülni kényszerül, és más út nem lévén a nézőtér székein próbál egérutat nyerni vagy legalább köztük elrejtőzni.

A farkast üldöző vadászok közt is van egy, aki kicsit más, mint a csapat többi tagja. Egy vastag szemüveges bumfordi alak, aki folyton csetlik-botlik, nagy igyekezetében hatalmasakat szánkázik a színpadon, puskáját, pisztolyát minduntalan elejti, mégis méltó ellenfele lesz a farkasnak. Elszántan mindig ott van – néha talpon, máskor hason csúszva – a farkas nyomában, monomániásan követi, hogy végezzen vele. Feltűnik még az előadásban egy kecske is, aki hasonlóképpen kilóg fajtársai közül, mint a farkas vagy a vadász az övéi közül. Bájosan el-elbambuló, derűsen önazonos figurája állandó humorforrás: figyelme kitartóan a megehető dolgokra tapad, a veszélyt nem érzékeli, csak ha már késő, de valahogy mégis mindig megmenekül.

Piroska ebben az előadásban nem önálló figura, ő a farkas álmainak, vágyainak tárgya, képzeletének szülötte – az eszményi zsákmány, akit el kell csábítani. Többször, többféle alakban jelenik meg a farkas előtt. Látjuk ifjú lányként, akit a farkas öltöztet romantikus nagycsuklyás vörös selyemköpenybe, hogy Leonard Cohen dalára (To the end of love) táncolva bűvölje el. De látjuk kislányként is, akit kis köpenykében anyja küld az erdőbe, hogy a farkas által virágokkal jelzett úton érjen el (ugyancsak Leonard Cohen dalára) a nagymama házába és a farkas bendőjébe.

Az előadás látványvilágát, a fényeket, a háttérvetítést, a kosztümöket reneszánsz és romantikus festők (Leonardo da Vinci, Goya, Turner) inspirálták, amit kiválóan kiegészített, illetve ellenpontozott az expresszív zenei válogatás. De a legemlékezetesebbek mégis a Vito Cassano koreográfiájában kiváló teljesítményt nyújtó táncosok maradnak, különösen a farkast megjelenítő, akrobatikus képességű Marco Curci.

Szerző: Szűcs Mónika