Otthon élettársak, a színpadon játszótársak. Tavaly ősz óta egy kétszereplős darabot is játszanak, ami egy mélyen tabusított témáról, a perinatális gyászról szól. Sodró Elizával és Rusznák Andrással többek között a szakmai prostitúcióról, a szabadúszásról és arról is beszélgetett a HVG, mit kellene tanítani az SZFE-n a diákoknak. Lapszemle.

Legújabb közös munkájuk egy kétszereplős darab, a Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá a Loupe Színházi Társulással. Egy párról szól, akik elveszítik újszülött babájukat, és miközben ezzel küzdenek, meg kell küzdeniük önmagukkal és egymással is a gyógyulásért. A produkció kapcsán Sodró Eliza kifejtette: „Amikor először elolvastam a darabot, volt bennem félelem a témával kapcsolatban. De amikor a végére értem, egyfajta megtisztulást éreztem, és tudtam, hogy nekem ezzel dolgom van, ez a téma valamiért nagyon hív magához. Amikor elkezdtem kutakodni a családtörténetemben, tényleg kiderült, hogy van egy transzgenerációs örökségem, ami a jelenben is hatással van rám és amit egészen biztosan fel kell oldani. Az, hogy Andrissal ezen együtt tudtunk végigmenni, és az életben is, a színpadon is egy megtartó erőként tud mellettem létezni, bennem iszonyúan megerősítette a kapcsolatunkat, a bizalmamat. A félelem már a próbafolyamat alatt teljesen elpárolgott. Remélem, hogy a közönség is érzi ezt a megtisztító erőt, szerintem van a történetben feloldás. A cím is azt sugallja, hogy az élet küldi a pofonokat, de bármiből fel lehet állni.”

„Nekem a darab témája nemcsak elsőre, de másodikra, harmadikra is ijesztő volt, talán még most is, amikor játsszuk. Kellett hozzá bátorság, hogy elkezdjük, és ahhoz is, hogy estéről estére újra elmeséljük ezt a történetet. Ez a fajta bátorság hiányzott a korábbi szakmai életemből, és most nagyon jól érzem magam tőle” – tette hozzá Rusznák András.

Sodró Eliza arról is beszélt, hogy a kollégák néha óva intik őket attól, hogy a párjukkal játsszanak, mert a munka és a magánélet ilyen mértékű összekutyulása kifésülhetetlen párkapcsolati és szakmai konfliktusokat generál.

„De valamiért én úgy érzem, ez a veszély minket nem fenyeget: sokat dolgoztunk a párkapcsolatunkon és megtanultunk jól kommunikálni egymással, aminek a közös munkában is hasznát vesszük. Szakmailag pedig pont annyira tiszteljük egymást, hogy ez inspirálóan tudjon hatni a színészetünkre. Otthon élettársak, a színpadon meg játszótársak vagyunk” – árulta el.

Rusznák András arról is beszámolt, hogy a szakmai megújulás szándékával és két gyermeke miatt is lett szabadúszó az idei évtől.

„Én mondtam neki, hogy akkor lett szabadúszó, amikor nincs víz a medencében. A humor sokat segít a túlélésben, de közben folyamatosan gondolkodunk azon, hogy mi lesz, ha tovább szűkül a tér, mert ennek a szándéka nagyon látszik. A független szféra gyakorlatilag ki van véreztetve. Egy ilyen munka elvállalásánál mindig jön a matek, hogy belefér-e, hogy ingyen vagy nagyon kevés pénzért csináljuk. Nekem is van olyan előadásom, amit karitatív módon húsz évvel ezelőtti bérért játszom, de azért is csinálom, mert tudom, hogy fontos. Van olyan film, amit elvállalok ingyen, és közben megpróbálom máshol behozni az árát, ami segít az életben maradáshoz. De ez borzalmasan kiegyenlítetlen” – mesélte Sodró Eliza, aki szerint minden, egymás megértésére tett törekvésünk egy olyan apró lángocska, ami végül kivezethet minket ebből a félelem és gyűlölet uralta sötétségből.

„Lassan jutottunk el ide, ahol most tartunk, valószínűleg a gyógyulás sem egy pillanat alatt fog megtörténni. Ha arra vágynánk, hogy egy messiás gyorsan oldjon meg mindent, akkor valószínűleg csak egy másik diktátort választanánk magunknak, és ugyanebbe a helyzetbe keverednénk” – nyilatkozta.