A 2021-es Staféta Pályázat első bemutatójára készül Dányi Viktória és Furulyás Dóra, a Mothers Back formáció alkotópárosa. A Hidden mom című kortárstánc produkció 2022. április 13-14-én 20.00-kor debütál a SÍN Művészeti Központban. Az Anyacsak1 Fesztivál keretén belül a Hidden mom a Jurányi Házban is látható lesz május 3-án 17.00-tól. Az alkotókat kérdeztük előadásról.
Mesélnétek a Mothers Back formációról?
Furulyás Dóra: 2019-ben kezdődött el a Mothers Back elnevezésű együttműködésünk. Akkortájt ütött be a Covid, amihez erősen köthető ez a formáció.
Dányi Viktória: Kezdjük távolabbról. Több mint egy évtizedre visszanyúló szoros baráti kapcsolat előzi meg a Mothers Back indulását. Ezt azért fontos megemlíteni, mert nem a semmiből pattant ki, hanem a barátság révén már meg volt ágyazva neki. Emellett mindketten 12 éve vagyunk párhuzamosan anyák és művészek. Az életünknek ez a két szelete, az anyaság és a művészet, most ért össze. Most jutottunk el oda, hogy az anyaságunk témáját beemeljük a művészi munkánkba és fontos lett számunkra, hogy ezt a témát reprezentáljuk a kortárstánc szférában.
Az utóbbi években megjelent bennünk az igény, hogy az alkotói munkánknak olyan fókuszt, témát válasszunk, amit fontosnak, értékesnek tartunk, és amivel hosszabb időt szeretnénk eltölteni, hogy legyen időnk belemerülni és többféle módon kibontani.
A pandémia kezdetén, amit Dóra említett, azt éreztük, hogy a művészi létezés, a művészet fontossága megkérdőjeleződött, kicsúszott a talaj a lábunk alól. A Mothers Back elindítása célt, erőt, hitet, perspektívát és új lendületet adott. Ugyanis egy több évre előremutató alkotói együttműködést jelent Dóra és köztem.
Furulyás Dóra: Ez egy társulás, ami hosszú távra szól, és különböző projekteket ölel magába, például a Doboz utca 1. című, óvodáskorú gyerekeknek szóló előadásunkat. Most a Hidden mom előadáson dolgozunk, amelyben az anyaság és az előadói szerep egymásra gyakorolt hatásait vizsgáljuk és jelenítjük meg a kortárstánc műfaj lehetőségeivel.
Még az előkészítési szakaszban összeállítottunk egy kérdőívet, amiben arra voltunk kíváncsiak, hogy az anyaság milyen hatással volt/van a gyermeket nevelő kortárstánc alkotókra, előadókra. A Mothers Back következő projektje ennek a kérdőívnek az újragondolása, terjesztése, a beérkezett válaszok feldolgozása, majd a kutatási eredményeink publikálása lesz.
Tervezzük továbbá, hogy az anyaság témában workshopokat, beszélgetéseket szervezünk. A lényeg, hogy ezt a témát újra és újra kibontjuk, különböző keretek között vizsgáljuk meg és az eredményeinket adekvát formában láthatóvá tesszük.
A téma hosszútávú gondozása abból a szempontból is fontos számunkra, hogy az életben a szerepeinkhez is másként viszonyulunk különböző korszakokban. Ennek az élménye minden esetben releváns az adott élethelyzetben, életszakaszban.
Dányi Viktória: Érdekes módon eddig nehéz volt elfogadni az anyaság-témát, mint művészi inspirációs forrást. Valamilyen formában mindenkire hatással van az a miliő, amiben nap mint nap benne van. Minket pedig 12 éve intenzíven körülvesznek a gyerekes élethez tartozó dinamikák, helyzetek, problémák, tárgyak, hangok stb. Sokáig külön választottuk a művészetünktől az anyaságunkat, mert azt éreztük, hogy a privát szféra, nem tartozik a művészi munkánkhoz. Eddig eltartottuk magunktól ezt a témát.
Furulyás Dóra: Egyszerűen nem volt releváns. De ki kellett mondani: azok a helyzetek, amikben a mindennapjainkat töltjük, annyira meghatározóak, hogy természetesen hatással van ránk művészként is.
Az Anyacsak1 színházi fesztivál programjában is szerepel a Hidden mom előadásotok.
Furulyás Dóra: Amikor megláttam a fesztivál programját, rácsodálkoztam, hogy mennyien foglalkoznak ezzel a témával, és mennyien dolgozzák fel valamely szeletét.
Dányi Viktória: Táncelőadás formájában viszont meglepően kevesen nyúlnak a témához.
Kikkel dolgoztok?
Dányi Viktória: Az előadás koncepciójához tartozik, hogy mi látjuk el az összes szerepkört az előadásban. Mi vagyunk az előadók, alkotók, mi kezeljük a hang- és fénypultot, mi alakítjuk a teret, építjük be és bontjuk le az előadást.
Mi vagyunk az előadás „mindenesei”, ami számunkra azt a felelősségvállalást reprezentálja, hogy anyaként számtalan helyzetben válunk azzá, akinek a kezében összpontosulnak a feladatok, és kvázi mindenhez értenie kell.
A folyamat alatt természetesen voltak segítőink, dolgozunk jelmeztervezővel, Molnári Edittel, akivel már a Doboz utca 1.-ben is együttműködtünk. Nagyon inspiráló számunkra, ahogy a ruhákról gondolkodik, aminek az egyik legfőbb szempontja az átalakítás, újrahasznosítás. Dézsi Kata fénytervező segített nekünk létrehozni mindazt, amivel az előadásban a fény kapcsán dolgozni tudunk. Újvári-Pintér György aka Legars pedig a dj-konzulensünk.
Mire utal a címválasztás: Hidden mom?
Dányi Viktória: A címet egy régi, a fényképezésnél alkalmazott jelenség ihlette meg. A 19. században egy fénykép elkészítéséhez hosszabb ideig kellett mozdulatlanul maradni, amíg sikerült beállítani a képet. Ahhoz, hogy pici gyerekekről is készüljenek képek azt találták ki, hogy az anyákat letakarják, elrejtik valamilyen anyaggal, így az ölükbe ültetett gyerekek jobban kibírták a fénykép elkészülésének folyamatát. Innen származik nekünk a ‘hidden mom’ kifejezés. Elrejteni az anyaságot. Utal a rejtett munkára, erőfeszítésre, ami nem látszik, de szükséges ahhoz, hogy a gyerek előtt ott legyen a kész vacsora.
Hogy épült fel a próbafolyamat?
Furulyás Dóra: A próbafolyamatunk már tulajdonképpen másfél éve elkezdődött, különböző stációi voltak. Első lépésként a SÍN Művészeti Központtól kaptunk támogatást, akik kéthetes rezidencia lehetőséget biztosítottak nekünk. Stúdiót és anyagi támogatást kaptunk ahhoz, hogy elkezdjünk ezzel a témával foglalkozni. Szintén a SÍN-nek köszönhetően tavaly októberben a Crushing Borders rezidencia csereprogram keretében 10 napot töltöttünk Olaszországban.
Ez az élmény elementáris erővel hatott ránk, hiszen hatványozottan éreztük azt, hogy mennyi energiánk, figyelmünk marad, ha nem az alap miliőnk vesz körül minket és van időnk, hogy csak a munkánkkal foglalkozzunk.
Nagyon intenzív, hasznos és inspiráló napok voltak. Hang- és fénytechnikával felszerelt színházi térben dolgoztunk időkorlát nélkül, mélyinterjúkat készítettünk kint élő táncművész édesanyákkal, a rezidencia zárásaként pedig egy nyilvános performansz formájába sűrítettük a kinti tapasztalatainkat. Mindez nagyon sokat segített nekünk, az előadás alap koncepcióját itt fektettük le. Aztán decemberben kiderült, hogy nyertünk a Staféta Pályázaton. Január óta dolgozunk, széles teret adunk az ötletelésnek, hogy hogyan fordítsuk le az elméletet egy táncelőadásba. Most vagyunk a koncentrálódás és a sűrűsödés fázisában.
Kiknek ajánlanátok az előadást?
Dányi Viktória: Mindenkinek, aki szeret színházba járni. Nemcsak édesanyáknak szól az előadás. Amilyen helyzetekkel, dinamikákkal foglalkozunk, például: gondoskodni valamiről, valakiről, bármilyen emberi viszonyban támadó nehézségek, az érzés, amikor elhavaznak a teendők. Ezek az élmények nem csak jellemzően anyákkal történnek meg, ezekkel bárki azonosulhat.
Furulyás Dóra:
Az előadást az anyaságunk inspirálta, természetszerűleg lesz szórakoztató, megható, borzalmas és elviselhetetlen. Szerintem fontos kiemelni, hogy nem exkluzív az előadás.
Azoknak ajánlom, akit érdekel, hogy mi van az anyasághoz társított sztereotípiákon túl és kíváncsi arra, hogy hogyan is definiálhatjuk magunkat szerepeink, kapcsolataink egymásra hatásának kereszttüzében.
A Staféta Pályázat hogyan segíti a munkátokat?
Dányi Viktória: A Staféta pályázat révén jön létre most áprilisban a bemutató. Emellett a média megjelenésben a művészt teszi láthatóvá, és nem a darab reklámjára fókuszál.
Szerző: Bordás Katinka
Fotó: Dömölky Dániel
Anyacsak1 – színházi fesztivál a szülővé válásról.