„Kivételes tehetségű, elbűvölő ember volt, tüneményes, varázslatos pacák. Az első pillanatban tudott mindent” – mondta róla Törőcsik Mari. 1930. február 12-én született és 1957. június 20-án hunyt el Soós Imre Jászai Mari-díjas magyar színész.

„Mari… Marikám, hát hogy élünk egymás nélkül… Én nem tudok nélküled csak meghalni…” – Senki sem tudott ilyen halkan, szemérmesen szerelmet vallani – mondta Vámos László Soós Imre Törőcsik Marinak a Körhintában rebegett két mondatáról, a magyar filmtörténet talán kevésbé látványos, de mégis egyik legszebb szerelmi jelenetében. Ha valaki csak ezt a két mondatot hallotta, amelyben ott van minden visszafojtott érzelme, a létezés értelmetlensége, az emberi kapcsolatok aszimmetriája, a szegénység nemzedékeken át öröklött kisemmizettsége, fájdalma… – nem tudja elfelejteni.

„Soós Imre mindössze 27 évet élt: 8 év színészet, 15 filmszerep után 1957. június 20-án, tisztázatlan körülmények között mondott búcsút az életnek. Mint fékezhetetlen, meg nem értett, önsorsrontó zseni él a nemzet emlékezetében. Ehhez hozzájárult, hogy miközben egy csapásra mezítlábas parasztfiúból az ország első filmsztárja lett, a proletárdiktatúra, amely felemelte, „reklámparasztot” csinált belőle, „tanulásra, önkritikára képtelen, kivagyi” fenegyereknek tartotta. Noha Soós indulása népmesébe illett, mint legnépszerűbb figurájáé, a Ludas Matyié, élete drámaibb volt, mint szerepei” – írta róla a Filmarchívum oldalán Fazekas Eszter.

„Én voltam az a fiatal előremutató, kicsit hibás, de fejlődőképes pozitív hős, aki a legtöbb mai témájú, azaz a mai életet ábrázoló filmben szerepelt” – vallotta.

Soós Imre nyolcgyermekes koldusszegény balmazújvárosi parasztcsaládból származott, az öt elemi után cselédnek állt. A legenda szerint már a legelőn színházat játszott társainak, és egy, a szél által elé fújt hirdetés hatására jelentkezett a főiskolára.

A fővárosban többször eltévedt, a csizma feltörte a lábát, végül mezítláb szavalta el Petőfi Szülőföldemen című versét. (Rendes nadrágot és cipőt Gobbi Hildától kapott.)

Ösztönös tehetség volt, és már a főiskola alatt filmezett. 1949-ben az első magyar színes film, a Lúdas Matyi címszerepében robbant be; a Karlovy Vary-i filmfesztiválon megkapta a legjobb férfialakítás díját. Rekedtes, jellegzetes hangja, ízes beszéde, természetes játékstílusa, kiváló emberábrázoló készsége a legjobbak közé emelte. A gyorsan jött népszerűséget nehezen dolgozta fel, műveltségbeli hiányosságai miatt gátlásai voltak, nehezen szokott hozzá a nagyvárosi élethez.

Az első igazi csalódás akkor érte, amikor tanulmányai végeztével nem szerződhetett a Madách Színházba, hanem Debrecenbe küldték. Valójában politikai döntés született: Soós Imre Szirtes Ádámmal lakott egy albérletben. Időnként egy-egy pohár bor mellett szidták a rendszert, a hangoskodást a szomszéd meghallotta, és feljelentette őket. Így került Soós Debrecenbe, Szirtes Miskolcra. A szomszédnak pedig kiutalták a lakást. Azonban hiába a büntetés, Soós Debrecenben is sikeres volt.

Az itt töltött három év alatt rengeteget ingázott, mert a fővárosban filmek sora várta (Kiskrajcár, Ifjú szívvel, A harag napja, Liliomfi). Igazán otthon sohasem érezte itt magát, de parádés alakításokkal örvendeztette meg a közönséget, játszott a Fáklyalángban, zenés-táncosi tehetségét villantotta meg a Mágnás Miskában, majd Rómeó lett – a szerepet vidéken addig csak szépfiú bonvivánok játszották.

1954-ben megkapta a Jászai-díjat, a következő évben forgatta a Körhintát Fábri Zoltán rendezésében. A Sarkadi Imre novellája alapján született filmben legendás szerelmespárt alkottak a pályáját ekkor kezdő Törőcsik Marival. Ezután érte a második nagy csalódás, mert hiába nevezte a nemzetközi sajtó “a magyar Gérard Philipe-nek”, a film cannes-i premierjére nem vitték ki. Sem őt, sem Törőcsik Marit. 1955-től volt a Madách Színház tagja, itt került közeli barátságba Dajka Margittal és Kiss Manyival, akik anyai szeretettel gondoskodtak róla.

Ekkor már számos irigye volt, akik kikezdték, még tehetségét is megkérdőjelezték. Nehezen viselte a sikert, a rajongók állandó zaklatását, és nehezen viselte, hogy minden sikere ellenére is lenézik a kollégái – még mindig a bugris parasztfiúnak tartják. Politikai nyomás hatására olyan szerepeket is elvállalt, amelyekre nem volt büszke, de mindent meg kívánt tenni, hogy elismerjék.

A megfáradt, kételyek gyötörte Soós Imre az alkoholban és gyógyszerekben keresett vigaszt, alig evett, rengeteget dohányzott, fizikuma megromlott. 1954-ben így írt a színházi lapba korábbi filmszerepeiről: “Mindegyik mai témájú filmemben vízparton sétálok (Duna, Balaton) a szerelmemmel. Mindig holdvilágnál. Egyik filmemben sem csókolom szájon a szerelmemet. Legjobb esetben is ez a nézőre van bízva. Háttal vagyunk fotografálva. Összehajló fiatal pár. Mindegyikben sportolok, mégpedig kiválóan. Mindegyikben esztergálok, lakatos munkát véletlenül sem űzök, és újítok. Mindegyikben megmakacsolom magam, hogy a végén néhány lelki beszélgetés után, belássam hibámat, és fejlődjek egyet!”

Aztán jött 1956. Szerelme, Ferrari Violetta külföldre távozása után öngyilkosságot kísérelt meg, majd idegösszeroppanással kórházba és elvonókúrára került. Orvosa, dr. Perjési Hedvig – akit a kórházat elhagyva feleségül vett -, és újra dolgozni próbált. Szenvedélyes, veszekedésekkel és jelenetekkel teli szerelem sem segített, az asszony otthon sem bírta leszoktatni az italról.

Szerepálmát, a Hamletet soha nem játszhatta el, halálakor Shakespeare-kötete Hamlet híres monológjánál állt nyitva. Soós Imre és felesége 1957. június 20-án halt meg gázmérgezésben, a század egyik legnagyobb színészegyénisége alig 27 éves volt.

A hivatalos vizsgálat öngyilkosságot állapított meg, de felmerült a véletlen baleset gyanúja is. A hivatalos vizsgálatok szerint kinyitották a gázcsapot, de Soós Imre biztosan menekülni próbált, mert kaparta a bejárati ajtót… Találtak egy búcsúlevelet is, és ezután – hibásan – a nyomozást nem folytatták idegenkezűség megállapítására (másnapra még a lakást is kitakarították), pedig körme alatt egy harmadik ember bőrdarabját találták meg.

A tragikus sorsú zseni életét dolgozza fel Hubay Miklós Tüzet viszek című drámája és Müller Péter Részeg józanok című regénye. Körhinta című filmjére emlékeztet körhinta szobra az új Nemzeti Színház parkjában, 2001-ben nevével díjat alapítottak a pályakezdő színészek számára.