Budapesten lassan beindul az élet, de vannak még olyan területek, ahol a karantén egészen őszig tart. Az operaházi táncosok például kénytelenek megvárni az új évadot, hogy ismét közönség elé állhassanak az Erkel Színházban. Az évad legjobb férfi táncművészének választott Majoros Balázst arról kérdezte a tanc.reblog.hu, hogy telnek a napjai.
A teljes interjú ITT olvasható.
„A körülményekhez képest jól vagyunk. A családom és a barátaim egészségesek, és nekem ez a legfontosabb. Számomra talán a legnehezebb dolog, hogy korlátok között kell élnünk. Egy olyan életvitellel, mint a miénk, ez nagyon megterhelő.
Általában folyton mozgásban vagyunk. Próbaterem, színház vissza a terembe egy ruhapróba utána irány egy másik színház. Most minden más.
Lelassult a világ körülöttünk és eltartott egy ideig még ehhez alkalmazkodni tudtunk” – számolt be a táncművész.
Azt is hozzátette, szinte minden nap gyakorol: „Nem igazán tudom, hogy mire számítsak a testemtől mert ennyi időt még sohasem töltöttem tánc nélkül. Sajnos még most sem tudjuk, hogy mikor térhetünk vissza a terembe és a színpadra. Tízéves korom óta mióta elkezdtem a professzionális tanulmányaimat azóta nem volt ennyi időm. Talán ezért is volt olyan nehéz eleinte alkalmazkodni ehhez a helyzethez. Egészen átértékelődött az idő számomra. Próbálom mindennek a jó oldalát nézni, rengeteg időt tölthetek a szeretteimmel és végre jut egy kis idő saját magamra is.
Talán néha szükségszerű kiszakadni a folyamatos pörgésből és kicsit kívülről szemlélni magunkat.
Ez mindenki számára egy nehéz helyzet, de ha változtatni nem tudunk rajta, akkor próbáljunk meg együttélni vele” – fejtette ki Majoros Balázs.
Április 29-én az évad legjobb férfi táncművésze lett. A kérdésre meglepte-e a díj, elárulta: „Nagyon meglepett a díj, és egyáltalán nem számítottam rá. Rengeteg fantasztikus táncos kollégám van, akikkel együtt dolgozom nap mint nap. Óriási fejlődésen ment át a társulat az elmúlt pár évben. Nagyon sokan megérdemelnék ezt a díjat. Talán ezért még büszkébb lehetek rá, hogy engem választottak. Ugyanakkor keserédes is ez az egész.
Ebben az évadban két díjjal is gazdagodtam, ami óriási elismerés és hatalmas motiváció is egyben. Nagyon elszomorít, hogy ez az öröm és büszkeség bennem ragad, és a jelen helyzet miatt nem tudom a színpadra vinni ezeket az érzéseket.
(…) Mindenki, aki ezt a szakmát választja az a lemondások és a kemény munka mellett teszi le a voksát. Aki nem így tesz, azt a szakma egy idő után kidobja magából. Ha az ember megkap egy ilyen díjat, minden sokkal könnyebbnek tűnik (persze nem lesz az, csak annak tűnik) sokszor ez pont elég ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni valamilyen kudarcon vagy nehézségen. Óriási hálával tartozom Solymosi Tamásnak azért, hogy felterjesztett erre a díjra és így megtapasztalhattam ezt az érzést” – szögezte le Majoros Balázs.