Komlós Juci, a Nemzet Színésze címmel és Jászai Mari-díjjal kitüntetett színművész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1919. február 10-én született Szabadkán.
Színész családba született, édesapja, Komlós Vilmos (1893–1959) komikusként nagy sikerrel játszotta Sajó szerepét a Hacsek és Sajó című bohózatokban Herczeg Jenővel. Édesanyja, Pintér Irma (1895–1970) szintén komika volt, az 1933-as Vica, a vadevezőscímű filmben férje mellett játszott. Nagybátyja a Jászai Mari-díjas, érdemes művész Tyll Attila volt, és testvére, Komlós András is a színészi pályát választotta.
A Gulner Gyula utcai Általános Iskolában kezdte tanulmányait Pestszentlőrincen, majd Rózsahegyi Kálmán színművészeti iskolájában végzett 1935-ben. Először a Király Színházhoz szerződött, majd Szegeden, Miskolcon, a Szabad Színházban és a Fővárosi Operettszínházban is játszott.
1947 után a Művész Színház, a Magyar Színház és a Vidám Színpad művésze lett. 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházában, 1957-től a József Attila, 1965-től kezdve pedig a Thália Színházban lépett fel. 1977-től a Nemzeti Színház tagja volt. Eleinte naiva- és szubrettszerepeket játszott, később jelentős karakterszínésznővé vált.
Színházi szerepei mellett számos filmben és sorozatban szerepelt: ő volt Teréza Az aranyemberben (1962), Bernátné a Különös házasságban (1984), de legismertebb szerepe a Szomszédok című teleregény Lenke nénije volt, ahol barátságot kötött a Taki bácsit alakító Zenthe Ferenccel. Hangjátékok és szinkronszerepek sora fűződik a nevéhez, többek közt ő kölcsönözte a hangját Joan Hicksonnak, Miss Marple megformálójának.
Már színészként dolgozott, amikor megismerkedett Földessy Gézával (1905–2001), a nőcsábász hírében álló színésszel. 1945-ben összeházasodtak, majd megszületett lányuk, Margit, aki később szintén színésznő lett. Földessy néhány év múlva, 1948-ban Nyugat-Németországba disszidált egyedül, és bár 1956-ban hívta családját is, Komlós Juci itthon maradt a lányával.
Földessy Géza színészként és színházigazgatóként is tevékenykedett. Pályája során minden szerepkörben fellépett. Disszidálása után színházat alapított Münchenben.
1957-ben Jászai Mari-díjjal, 1960-ban érdemes művész címmel tüntették ki Komlós Jucit. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 1998-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2002-ben pedig a Nemzet Színésze lett. A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2005-ben – munkássága elismeréseként – felmentette az órák látogatásának kötelezettsége alól, és kiállította neki a színészi diplomát.
92 éves korában, 2011. április 5-én hunyt el Budapesten. Egykori Városmajor utcai lakása falán emléktábla őrzi nevét.