Ma 85 éves Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze, korábbi igazgatója, akit néhány napja a Városmajorban, az Iráni konferencia című előadásban láthattak a nézők – hívta fel a figyelmet a Kultúra.hu.

„Ennek a színészi és igazgató életútnak csak néhány állomását ismertem, Nagy B. Sándor 2022-ben megjelent beszélgetőkönyvének segítségével azonban időben és/vagy térben távoli nézőként végigkövethettem Nemes Levente útját. A borítón keresztet cipelő fotó, a beszélgetések tizennégy fejezetre oszlanak – mintha a keresztút stációi lennének. A keresztút pedig ebben az esetben a színház, hiszen minden beszélgetésnek ez a témája. „Az élettörténetemben valójában nem az én személyem a fontos, hanem a színház” – szögezi le Nemes Levente már a harmadik mondatban. Az a hely és pálya, ahová nem tudatosan került, és amelyet szerinte a sorsszerűség határozott meg” – írja Papp Tímea.

„Amolyan színészi kiskátéként is olvasható minden egyes fejezet. Az egyetemi éveket felidézve beszél arról az általa „nagyon kárhoztatott szemléletről” (26.) – ami, tegyük hozzá gyorsan, mintha még ma is tartaná magát –, hogy egy színésznek elég a tehetség, elméleti, más művészeti ágakat és egyáltalán: az élet más területeit érintő műveltségre nincs szüksége. „Úgy vélem, a színésznek kíváncsinak és nyitottnak kell lennie a világra, ismernie kell a jelenségek közötti összefüggéseket, és elmélyülten kell összpontosítania a tárgyra” – szögezi le. (29.) A szerepformálás kapcsán azt mondja: „[S]ohasem a figurát játszod. Az előadást kell játszani.” (95.)

Megjegyzi: „Az ösztönök és a tudatosság valójában kéz a kézben járnak a színészi munkában.” (97.) „A konklúzió pedig: „Recept semmiképpen sincs. (…) A titok tehát: megtanulni fölismerni a feladatot.” (97.) Én viszont receptre írnám fel ezt az életútinterjút színészeknek, sőt színészből lett igazgatóknak, mert tele van olyan mondatokkal, amelyek, úgy képzelem, képesek lehetnek megnyugtatni és átlendíteni egy kudarcosnak tűnő helyzeten” – fogalmaz Papp Tímea.

A teljes írást itt érhetik el.

Nemes Levente Marosvásárhelyen érettségizett, majd a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1962-ben. Színészi pályáját a marosvásárhelyi Székely Színháznál kezdte, majd 1972-ben a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház művésze lett, 1992 és 2005 novembere között a színház igazgatója is volt.

Az ő igazgatása alatt vette fel a színház Tamási Áron nevét, és az ő színházvezetői munkájához fűződik a szentgyörgyi társulat művészi célkitűzéseinek újrafogalmazása, mely megnyitotta az utat az intézmény immár több évtizeden át tartó szakmai sikersorozata felé.

Színészi pályája ugyanolyan sikeresnek mondható, mint színházvezető tevékenysége, alakításaiban mindig eredeti és hiteles, művészetét talán az igényesség és a megújulásra való örök törekvés jellemzi leginkább. Kora neves rendezői közül valamennyien fontos szerepeket bíztak rá.

A Megbombáztuk New Havent című Joseph Heller-darab Starkey-ja, a Csillag a máglyán Kálvinja, a Tizenkét dühös ember Nyolcadik esküdtje, a Sylvester Lajossal közösen dramatizált Erdély trilógia Bethlen Gábora, a Házmestersirató Herceg Pistája, az Emigránsok AA nevű szereplője, Békeffi István Janikájánk Jánosa, a Rinocéroszok Jean-ja voltak pályájának korábbi nagy sikertörténetei, a rendszerváltás utáni évtizedekben pedig további nagyszerű alakítások kötődtek a nevéhez a Tamási Áron Színházban: Ambrus a Vitéz lélekből, Pherész az Alkésztiszból, Csorja Ambrus az Ősvigasztalásból, Speer a Kasimir és Karolineból, Theiresziász az Antigonéból, Tamási Áron A csodából, a Vak az Ilja prófétából, az öreg Mahon A nyugati világ bajnokából, Kreón a Médeiából, Pozzo a Godot-ra várva című darabból, Tiborc a Bánk bánból, a Lear király címszerepe.

Tovább is lehetne sorolni, akár a filmszerepeit is, de a színház mindig közelebb állt hozzá. Pályafutása elején több fontos pódiumműsort készített (Ady, Radnóti, Petőfi, Arany, Székely János, József Attila, Bajor Andor és más közismert szerzők művei alapján), melyek határon túl is ismertté tették a nevét. Később Farkas Árpád, Magyari Lajos, Szilágyi Domokos költészetét is népszerűsítette. Máig az egyik legfontosabb magyar előadóművésznek tartják.

Fontosabb díjai: a Kovászna Megyei Tanács díja a Kultúra Szabadságáért díj (1991, 1999), Kádár Imre-díj (EMKE, 1998), a NKÖM életműdíja (Határon Túli Magyar Színházak XIII. Fesztiválja, Kisvárda, 2001), ), Bánffy Miklós-díj (EMKE, 2003), Szentgyörgyi István-díj (2007), Jászai Mari-díj (2007), Erdős Irma-emlékgyűrű (2009), Kaszás Attila-díj (2009), Pro Urbe díj (2012), Sík Ferenc-nívódíj (2015), Háromszék Kultúrájáért díj (2019).

Életút-interjúja: Nemes Levente. Nagy B. Sándor beszélgetőkönyve. Háromszék Vármegye Kiadó, Sepsiszentgyörgy 2022

Forrás: Kultúra.hu, Tamási Áron Színház, https://www.kultura.ro