A Magyar Teátrumi Társaság nyílt levelet írt a Színművészeti Egyetem siettetett modellváltása kapcsán, amelyben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet is megemlítették. Erre válaszol az intézmény oktatóinak nyílt levele.

A Magyar Teátrumi Társaság nyílt levelet írt „a Színművészeti Egyetem átalakulása kapcsán”. A levél alábbi passzusa a MOME oktatójaként közvetlenül is érint és megszólalásra késztet: „Furcsa azt tapasztalni, hogy az SZFE modell-váltásával lényegében megegyező átalakulás előtt álló felsőoktatási intézmények egyikében sem kavart port a változás. Úgy fest, mindegyik intézmény belátta a változásokból fakadó lehetőségeket. Egy másik, nem kevésbé fontos művészeti felsőoktatási intézmény, a MOME esetében már látszanak az átalakulásból fakadó előnyök, amelyeket az az egyetem ki is kíván használni. Nehezen elhessegethető az az érzés, hogy az SZFE jelenlegi ‘küzdelmének’ politikai motivációi vannak, mely érzés, elolvasva az Egyetem néhány vezetőjének nyilatkozatait, meglehetősen világosnak és egyértelműnek tűnik.”

1. Lehet, hogy az SZFE és a MOME modellváltása strukturálisan „lényegében megegyező”, folyamatát tekintve mégis egészen más képet mutat. Ennek története az egyetem által kezdeményezett új campus kiemelt kormányzati beruházásként történő felépítéséig megy vissza, a különbség pedig egyértelművé azáltal vált, hogy a modellváltás élén a MOME esetében az egyetem vezetése áll, tervezi és szorgalmazza azt. A vezetés ebben folyamatban az egyetemi közösséget többé-kevésbé kollegiális és konstruktív partnerként kezeli. Ezzel az egyetem polgárai tárgyalási pozícióban találták magukat. Ennek köszönhető, hogy minden kérdésünk, javaslatunk és félelmünk az egyetemen belüli kommunikációba csatornázódik bele, és sohasem lépte át annak küszöbét. A MOME felőli csöndnek ez a magyarázata, a magyarázat azonban nem jelent igazolást. Ezért ez a csönd sokunk számára frusztráló, feszültségekkel és félelmekkel teli csönd.

2. Minthogy a modellváltás folyamata lényeges különbségeket mutat, az SZFE tiltakozásának és a MOME csöndjének szembeállítása tendenciózus és félrevezető. Az pedig, hogy a MOME csöndjét a tisztelt Társaság nyílt levele hivatkozási alapul használja az SZFE ellen, vagyis egymás ellen játssza ki a két egyetemet, számomra mint a MOME dolgozója számára elfogadhatatlan.

3. Az a kijelentés, miszerint „a MOME esetében már látszanak az átalakulásból fakadó előnyök” legjobb esetben is csak vágyteljesítő előrevetítés, tekintettel arra, hogy az Alapítványi Kuratórium tagjait nemrég nevezték ki, a modellváltás pedig augusztus 1-jén lép életbe.

4. A Teátrumi Társaság nyílt levele a többi egyetem csöndjének és az SZFE tiltakozásának szembeállítását használja arra, hogy hangot adjon annak a „nehezen elhessegethető” érzésnek, miszerint „az SZFE jelenlegi ’küzdelmének’ politikai motivációi vannak”. A tisztelt Társaságnak ebben tökéletesen igaza van, de egészen másképpen, mint gondolja. Az egyetemi autonómia a tudományos tevékenység szakmaiságának biztosítását szolgáló politikai koncepció, politikai törekvés. Az egyetemi autonómia léte vagy nemléte tehát nem szakmai, hanem tágabb, nem pártpolitikai értelemben vett politikai kérdés. Az SZFE, a MOME, ahogy minden más művészeti és nem művészeti egyetem autonómiája számunkra fontos politikai érték.

Budapest, 2020.06.30.

Antalóczy Tímea, egyetemi docens
Babarczy Eszter, egyetemi docens
Beck András, egyetemi docens
Bényei Judit, egyetemi docens
Bényei Tünde, egyetemi docens
Bokor Zsuzsa, művésztanár
Erhardt Miklós, egyetemi docens
Gyenge Zsolt, egyetemi docens
Hajnóczy Csaba, egyetemi adjunktus
Horányi Attila, egyetemi docens
Kondor Edit, egyetemi adjunktus
Lévai Klára, könyvtárigazgató
Mohácsi András, egyetemi docens
Ruttkay Zsófia, egyetemi docens
Szentpéteri Márton, egyetemi tanár
Szlávics László, művésztanár
Szűcs Edit, egyetemi adjunktus
Tasnádi József, egyetemi tanár
Tillmann József, egyetemi tanár
Veres Bálint, egyetemi docens
Vörös Miklós, egyetemi adjunktus

Az aláírásgyűjtés az alábbi nyitott dokumentumon érhető el.