A Színház- és Filmművészeti Egyetem szeptembertől alapítványi tulajdonba kerül. A sürgetett modellváltásról eddig nem volt szakmai egyeztetés, emiatt az egyetem polgárai tüntetésen is tiltakoztak. Az alábbiakban megosztjuk Csernai Mihály drámainstruktor szakos hallgató beszédét.

Mottó: Minden elmondott hazugsággal az igazság adósai leszünk. (Csernobil című sorozat)

Óvodában egyszer elloptam egy csomag filctollat egy lánytól.
Elvettem tőle annak a lehetőségét, hogy úgy rajzoljon, ahogyan szeret.
Lebuktam.
Elszégyelltem magam.
Visszaadtam neki.
Bocsánatot kértem.
Aztán elszámoltam a lelkiismeretemmel.

Kormánypárti képviselők ellopják az egyetemünk autonómiáját. 
Elveszik tőlünk annak a lehetőségét, hogy úgy tanulhassunk, ahogyan mi szeretnénk.
Lebuktak.
Nem szégyellik magukat.
Meg akarják szavazni.
Nem kérnek bocsánatot.
És úgy tűnik, nem szokásuk elszámolni a lelkiismeretükkel.

A hazugság nem fér bele a szabadságba. Aki hazudik, az nem szabad. Akinek hazudnak, az nem tud szabad lenni. Az igazságot elhallgatni – az is hazugság.

Mi csak válaszokat akarunk a kérdéseinkre. Mi csak garanciát akarunk arra, hogy továbbra is szabadon alkothatunk, és senki nem fogja nekünk megszabni, hogy miről. Nem akarunk több hazugságot. Nem akarunk több bizonytalanságot.

Mi olyan pályán akarunk játszani, ahol egyenlő félként vehetünk részt, és nem lejt a pálya senki felé. Nem akarjuk, hogy kényszerítsenek minket, ezzel elvéve a szabadságunkat. Beszélgetni akarunk, vitázni akarunk, meggyőzni egymást, érveket, ellenérveket hallgatni, és nem hagyni magunkat, hogy ránk kényszerítsenek olyasmit, amiről nem kérdeztek meg minket. Nem akarunk kényszerből kuratóriumot, kényszerből formát váltani, kényszerből elviselni egy döntést. Kényszer alatt alkotni sem tudunk.

Nem akarjuk, hogy hülyének nézzenek minket. Hogy lesöpörjék a terveinket. Hogy végül majd kivéreztessenek minket.

Unjuk a hazugságot. Szabadságot akarunk.

Szabadságot Felsőfokon.
Egyetértünk?

Hiszünk a transzparenciában, az igazságban, a tényekben, hiszünk az egyetemi autonómiában.

Csernai Mihály