„Mi is felhívjuk az ÁSZ figyelmét” címmel adott ki közleményt a Színház- és Filmművészeti Egyetem távozó vezetése. Az alábbiakból kidrül, miért áll az átadás-átvételi folyamat az intézményben.

Mi is felhívjuk az ÁSZ figyelmét

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) figyelemfelhívással fordult a Színház- és Filmművészeti Egyetemhez miután egy reggeli tévéműsorban a műsorvezető átadás-átvételre vonatkozó kérdésére oktatási rektorhelyettesünk Novák Eszter elmondta, hogy a fenntartói jogok átadás-átvételének fenntartói szinten kell megtörténnie, az egyetem és a kuratórium viszonylatában nincs átadás-átvétel, az egyetem jogfolytonosan működik. 

S nem csak elvben, de a gyakorlatban is, mivel az SZFE menedzsmentje – az erőltetett tempó ellenére – szeptember elsejéig elvégezte az államiból magánegyetemmé alakulással járó számára előírt feladatokat – így az egyetemi vagyon átadás-átvételének előkészítését is az állami és a belőle létrejövő magánegyetem között – a folyamat lezárását jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő blokkolja. Az egyetem által már júliusban elkért szerződéstervezetet csak augusztus végén küldték el, abban a jogszabályi előírásokon jóval túlmenő feltételeket támasztottak, az egyetem jogszerűen támasztott kifogásaira augusztus 24. óta nem válaszoltak. Az átadás-átvételi folyamata tehát emiatt áll.

Úgyhogy talán őket kellene az ÁSZ-nak figyelemfelhívni.

Az egyetem vezetése tapasztalatból tudja, hogy az ÁSZ nincs tisztában az egyetemek működésével, viszont nincs is szüksége a tények ismeretére.

(Mint tudjuk, ez az a szervezet, amelyet becsületsértő, rágalmazó, hitelrontó kijelentéseiért sem lehet perelni, mert az ÁSZ törvény ezt kizárja.) Azt viszont akár tudhatnák is, hogy az átadás-átvételért nem az egyetem lemondási idejüket töltő vezetői felelősek, hanem a működés folytonosságát biztosító kancellár.

Ennyit az ÁSZ kijelentéseinek megalapozottságáról. 

Az SZFE ellen folyó kampány keretében megismételt csúsztatások és sejtetések mögül nem sejlik fel, hogy az ÁSZ vizsgálatai során egyetlen tényszerű megállapítást nem közölt az egyetemmel, amely akár egy szabálysértési eljárást megalapozott volna, hanem szinte kizárólag olyan életidegen szabályzatokat, dokumentációkat és folyamatleírásokat hiányolt, amelyek csak az állami intézmények esetén készítendők el kötelezően.

A magánegyetemmé válás pont ezek alól ad felmentést (és ha van előnye a magánegyetemmé válásnak, ez biztosan az). Azzal érvelni tehát, hogy mennyivel szabályszerűbbé válhat az egyetem gazdálkodása a modellváltás után, bár meglehetősen visszás, tényszerűen igaz: a sokkal kevesebb értelmetlen és egyúttal a működést akadályozó szabályozónak könnyebb megfelelni.

Ha bármi igaz volna abból, amit az ÁSZ sejtetései sugallanak, nem szívesen lennénk az EMMI és az ITM illetékesei (volt fenntartó minisztériumok) helyében. Hiszen jogos a kérdés: hogy hagyhatták ezt az egészet az elmúlt 10 évben ők, akik a törvényes működésért felelnek, ha az ÁSZ már réges-rég rávilágított a súlyos működési hiányosságokra.

Persze, ha semmi nem igaz abból, amit az ÁSZ jelentési lebegtetnek, akkor nekik még sincs félnivalójuk, és a figyelemfelhívás valódi célja nem más, mint utólag is visszaigazolni a „modellváltás” szükségszerűségét, amelyet ugyan tényszerűen alátámasztani sosem tudtak, de a kormányzati megrendelés teljesítésével ezúton is elszámolnak.   

A Színház- és Filmművészeti egyetem távozó vezetői