Az utolsó garabonciások címmel szervez műhelytalálkozót 2021. május 3-án hétfőn, 10:00 órától a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI). Az eladók Vujicsics Tihamér, Latinovits Zoltán, Hajnóczy Péter, Bódy Gábor, Szabados György, Cseh Tamás, Kobzos Kiss Tamás, Sebő FerencésSzörényi Levente munkásságát elemzik.

Az 1960 és 2010 közötti öt évtized rendhagyó és eredeti utat bejáró emblematikus művészeinek munkásságát 13 kutatója mutatja be.Az1960-as évtizedben szűk keretek között lehetőség volt a második kulturális nyilvánosság megteremtésére.

Aczél György eleinte támogatta, ugyanakkor erősen felügyelte, s ezzel egyidőben tiltotta is. A találkozó középpontjában álló személyek alapvetően nem politizáltak, visszatekintve munkásságuk mégis közéleti jellegűnek tűnhet. Az, hogy a második nyilvánosság mennyi feszültséggel járt, jól mutatja, hogy két érzékeny művész (Latinovts és Bódy) önmaga vetett véget életének – Hajnóczy esetében is ezt feltételezte a közvélemény. A

míg Cseh Tamás népszerűsége egy időben a legnagyobb sztárokéval versenyzett, addig Szabados György karrierjét tudatosan blokkolta Aczél, és Vujicsics Tihamér művei is gyorsan feledésbe merültek halálát követően. Kobzos Kiss Tamás úttörő munkásságára a szakma még emlékszik, de művészi teljesítménye megismételhetetlen, így hiánya teszi előadhatatlanná a Szabados-kompozíciók egy részét. A mai napig köztünk élő Sebő Ferencet és Szörényi Leventét a táncházmozgalom két kiemelkedő alakjaként tartjuk számon.

A portrékat kiegészíti a korszak általános jellemzése, így politikatörténeti előadás ismerteti az alternatív kulturális nyilvánosság szigorúan ellenőrzött mivoltát. Ezt követi a korszak hazai underground popzenéjét és annak esztétikáját elemző eszmetörténeti megközelítés, végül szociológiai értelmezés rajzolja meg a társadalom alternatív zenei képét.

Időpont: 2021. május 3., hétfő, 10:00 óra.

A konferenciát élőben közvetítik az MMA MMKI YouTube-csatornáján.

HÁTTÉR

Farkas Attilaaz MMA MMKI tudományos munkatársaa modern populáris zene néhány alternatív törekvését részletezi, kiemelve azok kapcsolatát a klasszikus, az avantgárd és a népi művészettel. Csörsz Rumen István, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa,arról szól, hogy a magyar régizenei mozgalom az 1970-es évektől szélesedett ki, s hasonló szerepet játszott a komolyzene közönsége számára, mint a táncház a szórakozási formák között. Kobzos Kiss Tamás mindkét „szubkultúrában”, sőt énekmondói hivatása révén még az énekelt vers, illetve a pol-beat világában is jártas volt. A nyugat-európai középkori és reneszánsz zene, a török és finnugor népek zenéje, a japán és kínai zeneelmélet egyaránt hatott művészetére és pedagógiájára. 

Bódiss Tamása Magyarországi Református Egyház egyházzenei vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének tanára előadásában Kobzos Kiss Tamást, mint református énekmondót mutatja be, aki a műfajok határterületeit bejárva élt és alkotott, később pedig a református egyházzene megújításán is dolgozott. 

Szepessy Pétera Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója arra ad választ, hogy lehet-e alternatív zenei műfajnak tekinteni a „táncházas zenét? Mit keres a modern nagyvárosban? Miért éppen a XX. század hetvenes éveiben tör magának utat ez a társadalmi mozgalom? 

Kiss Eszter Veronikazenetörténész arról szól, hogy a táncházmozgalom jelentős hatást gyakorolt a hetvenes-nyolcvanas évek alternatív zenei irányzataira és a könnyűzenére is. Az első generáció, a Sebő együttes, a Kaláka, a Makám, a Vízöntő, Waszlavik „Gazember” László, Tolcsvay Béla zenei nyelvezetét éppen annyira meghatározta, mint ahogy Szörényi Levente dalait, színpadi műveit, beleértve az István, a király rockoperát. 

Fehér Anikó az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója értekezésének középpontjában Sebő Ferenc áll, akinek célja korunk népzenéjének virágoztatása, a hagyomány megélése, használata és az arra való buzdítás. 

Bólya Anna Mária az MMA MMKI tudományos munkatársa, kitér arra, hogy Vujicsics Tihamér esetében milyen szerepe volt a tradíciónak abban, hogy egyszerre lehetett „garabonciás, tudós, énekmondó, költő, és tréfamester”. 

Csatári Bencetörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója részletezi a magyar könnyűzene cenzurális helyzetét a Kádár-rendszerben. Az előadó azt igyekszik felvázolni, hogy a kádári-aczéli cenzurális viszonyok a monopolisztikus könnyűzenei intézményrendszer segítségével hogyan érintették a könnyűzenei szcéna szereplőit, milyen alapon tett különbséget a hatalom a zenész társadalom egyes szereplői között. 

Míg Szekfü András filmtörténész, címzetes egyetemi tanárBódy Gábor munkásságát tárja az érdeklődők elé, addig Kelecsényi László filmtörténész előadásában a Latinovits Zoltán sorsát formáló erőteret vázolja fel, amelyet a kádári-aczéli művészeti irányítás és a zseniális őstehetség alkati sebezhetősége között feszülő éles ellentét ütközése hozott létre, és darálta be őt élete és tehetsége csúcsán a nemlétbe, de mégis garabonciásként a mai napig velünk van. 

Hanák Gábor történész, filmrendezőCseh Tamás és Bereményi munkásságára emlékezik. Falusi Márton a MMA MMKI tudományos főmunkatársa Hajnóczy Péter és Bereményi Géza sorsán keresztül arra világít rá, hogy a szocializmus szabályrendszere mennyire sajátos normatív univerzumot hozott létre. Pozsár Máté a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének oktatója Szabados György, Bartók és Kodály stílusjegyeinek vehikulumát ismerteti a magyar improvizált zenében.

A szervezők abban bíznak, hogy a kilenc művészi életút tudományos elemzésével sikerül a magyar művelődés „utolsó garabonciásait” tisztábban látni – a kitartó rajongás mellett.