Van három kérdés, amelyekkel előbb vagy utóbb, mindannyian szembesülünk. Ki vagyok én? Mi a szerelem? Mi a halál? Legyünk őszinték: egyikre sem tudunk megnyugtató, végső választ adni. Mert például itt van a boldogtalan szerelem, amikor azt érezzük, kitéptek belőlünk egy jókora darabot, és bordáink közt űr van, konkrétan egy luk. Amikor jó lenne elbújni egy szekrényszerű kis hálófülkébe… Ahhoz, hogy valamelyest megértsük ezt az állapotot (legalább ennyi, ha megúszni nem tudjuk), lépjünk be játszásiból, a színház segítségével ebbe a tébolyító tükörlabirintba! Irány Szentendre, ahol az Üvöltő szelek musical adaptációját láthatjuk, a Benoit Produkció és a Szentendrei Teátrum közös ősbemutatóján, augusztus 11-én és 14-én. A próbán jártunk. 

Vásznakkal letakart bútorok közt négy, rendkívüli jelenléttel bíró, fiatal színész hol a szerepét játssza, hol hangszeres zenét. A Yorkshire táj és égbolt színeibe öltöztetett, gyönyörű pasztell jelmezekben vannak, melyek utalnak ugyan a XIX. századra, de igazából kortalanok. Látvány: Fábián Réka Margit. Rengeteg hangszer várja a térben, hogy odalépjenek a színészek, és dalra fakadó társukat kísérjék. A zongoránál Kákonyi Árpád zeneszerző ül. 

Anglia tíz éve virágzott és (joggal vagy nem) pöffeszkedett a viktoriánus korban, mikor a szigetország cudar, kopár szegletében, 1847-ben, egy fiatal nő megírja azt a regényt, ami átformálta az angol prózát. Emily Brontë, az Üvöltő szelek megjelenésének első évfordulóját éri meg, alig 30 évesen megfázik bátyja temetésén, és pár hónap múlva belehal a tüdőbajba. Úgy megy el, hogy (feltehetőleg) sejtelme sincs róla, hogy nemcsak az angol, de a világirodalom egyik legnagyobb hatású művét alkotta meg. Eddig több, mint 50 adaptációja ismert: készült belőle film, opera, tévésorozat, rádiójáték, képregény és musical. És most itt a legújabb, a magyar musical, Emily Brontë, Máthé Zsolt, Kákonyi Árpád közös munkája, Mátyássy Bence produceri közreműködésével. 

Mátyássy Bence felkérésre Máthé Zsolt újraolvasta a könyvet, majd friss drámát írt a történetből. Elhagyta a fárasztó társalgási stílust, átfogalmazta a ma már álmosító körmondatokat.

Máthé Zsolt írta a dalszövegeket is, Brontë verseit alapul véve. Így kialakul a darab összefüggő szövete, ahol minden dalban elhangzik az „üvöltő szél” kifejezés a cím ironikus sulykolása okán, meg hogy sose feledjük: a nem csillapodó orkán valójában a szereplők lelkében őrjöng. A próbát hallgatva folyamatosan az volt az érzésem, hogy a prózai részek és dalbetétek egyetlen összefüggő textust alkotnak. Mindez pedig teljes harmóniában simul Kákonyi Árpád varázs-zenéjéhez. 

A szöveg, a dalok, a zene, a színészek és a zeneszerző játéka-muzsikálása, egészen különleges elegyet alkot.  Zsigmond Emőke vadóc Catherine, Mátyássy Bence tüzes tekintetű, sebzett Heathcliff. Tornyi Ildikó titokzatos Nelly, megfejthetetlen mosollyal mesél. Formán Bálint vonzó, és nagy figyelemmel létező Lockwood. Az összes további szerepet szintén ők négyen játszák, sőt a bűvös zene komponistája is fellép, mint színjátékos. 

Udvarházak folyosóin bolyonganak, magukat és egymást pusztítják, átkokat szórnak, aztán az átkok beteljesednek. Nem tudják elengedni toxikus kapcsolatukat, a halálon túl is kísértik egymást. Ezt a sorsot választják, mit van mit tenni. „Angyal voltam, angyal, mit tettem magammal?” énekli Catherine az első felvonásban. Fényesen igazolódik az Ottlik Géza bon mot, miszerint a szerelemhez csak egy ember kell. Szakadatlanul esik, mindig üvölt a szél a hangával borított domboldalon? Igen, mert az idei nyáron naponta jön a zuhé, a vihar.

Yorkshire tájain vagyunk, a romantika korában? Igen. Az előadás megidézi Zúgóbércet és Fácánosmajort, a lápot, a haragvó égbolt alatt. Ám valójában itt és most bolyongunk az önismeret, a szerelem és a halál útvesztőjében. Mágikus produkció. 

Jegyek: szentendreiteatrum.hu 

WL

(X)

A címbéli idézet az Üvöltő szelek című regényből való.