Székely Csaba egy Facebook bejegyzésben próbálja szemléltetni, mi zajlik most a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül. Az engedélyével közöljük sorait.

Ezt azoknak írom, akik nem értik, mi történik a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül, vagy azt gondolják, hogy ami történik, az teljesen rendben van.

Képzeljük el, hogy Ralf Schumacher bemegy a stuttgarti Daimler-központba, és azt mondja az igazgatótanács elnökének fejcsóválva: nagy bajok vannak az általatok gyártott Mercedesekkel. Nagyon nagy bajok.

– Mi a gond? – kérdezi aggódva Ola Källenius, az igazgatótanács elnöke. – Mi itt igyekszünk a legjobb minőségű…
– Hagyjuk a minőséget! – vág közbe Schumacher – Én az értékrendről beszélek!
– Attól tartok, nem értem – mondja Källenius, és tényleg nem érti.
– Nos, van a gyáratokban egy fő politikai-ideológiai irány, ami…
– Nálunk? Nincs ilyen.
– Mondom, VAN egy fő politikai-ideológiai irányotok, ami mostanáig egyeduralkodó volt, és én azért jöttem, hogy ezt a téves vezetői hozzáállást helyreigazítsam.
– De nálunk nincs semmiféle ideológiai…

– Nem akarjuk kiszorítani a ti ideológiátokat, azt az ocsmány, fertőző, gennyedző, bűnös liberalizmust – mondja kedvesen Ralf Schumacher –, csak teret adunk a mi szent és tiszta, fennkölt eszméinknek is. Legyenek ezentúl, hasamra ütök, nemzeti és keresztény Mercedesek is! Nyugi, nem akarunk mindent átalakítani, csak pár kisebb dolgot. Például ezentúl minden Mercedes dudálás helyett játszhatná a Deutschlandliedet. Zavarna ez valakit? Ugye nem. És mostantól a csillag helyett egy kereszt lesz a Mercedes jele. Ezek végül is apróságok, de nekünk fontosak. A többi változtatást majd menet közben, például, hogy kiket fogunk lecserélni, ilyesmik. Hova akartam kilyukadni: én most egy kántorral, egy fogtechnikussal és egy kisállatkereskedővel együtt ezennel átveszem a vállalat vezetését.
– Kántor? Mi? Nem értek semmit.
– Mondom: ősztől én leszek itt a főnök!

– Álljon meg a menet! – emeli fel a hangját Källenius. – Ehhez nekünk is lesz egy-két szavunk!
– Nem lesz – nyugtatja meg barátságosan Källeniust Ralf Schumacher. – Az erre vonatkozó törvényt már elfogadták, a baráti sajtó máris tele van azzal, hogy az eddigi undorító irányotok helyett most végre jön a helyes irány, a közvélemény velünk ért egyet, aki pedig bármit megkérdőjelez az egészből, az az én szakértelmemet kérdőjelezi meg. Meri-e valaki azt állítani, hogy én, egy Schumacher, nem értek az autókhoz? Van-e, aki azt gondolja, hogy én, aki annyi versenyautót vezettem, nem tudnék elvezetni egy vállalatot is? Mármint, még egyet, az öt másik mellett.

Källenius-szal forog a világ:
– De… de… de…
Mire Schumacherben felmegy a pumpa:
– Mi ez a gyűlölködés?! Baráti jobbot nyújtok, próbálom megtalálni a közös nevezőt, mit kapok érte? Ajvékoló-sivalkodó fröcsögést!!!
– De…
– Szörnyű, hogy aki nem ért egyet veletek, arra azonnal ráokádjátok ezt a borzasztó gyűlöletet!!!

Ralf Schumacher sértetten elviharzik, hogy majd újult erővel térhessen vissza, és ősszel végre átvehesse a Mercedes-gyártás vezetését egy kántorral, egy fogtechnikussal és egy kisállatkereskedővel.