Rónai Egon ezúttal Cserhalmi Györggyel beszélgetett az ATV Húzós című YouTube-podcastműsorában. A nemzet színésze, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar színész és érdemes művész őszintén mesélt a nyugdíjaslétről, a rákbetegségről, a családjáról és a színházról is.
A Nemzet Színésze az interjúban a gyermekkorát is felidézte: 8 éves volt, amikor Debrecenbe költöztek, de neki „nem jutott hely” a házban, így a szülei nevelőintézetbe küldték. Cserhalmi elmondása szerint csupa jó dolgot tanult az intézetben, ahol „volt kiképzés rendesen”.
Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy ott eltöltöttem egy évet. Úgy megalapoztak. Úgy rendesen
– vallja. Elmondása szerint nem haragudott meg a szüleire, hiszen fel sem fogta, hogy mi történik vele. Nagyapja „mentette ki” az intézetből, amikor a kis Gyuri vakbélgyulladást kapott. A nagypapa ezután Révfülöpre vitte a fiút.
Nem vagyok áruló. Hűséges vagyok
– ismerte be a színész, hozzátéve, hogy hatalmas hozama van egy ilyen kiképzésnek.
Szó esett Cserhalmi pályakezdő időszakáról, a generációját megelőző színészóriásokról, régi anekdotákról, a kétpólusú színházi világról, a színjátszás átpolitizálódásáról is. Cserhalmi szerint vannak, akik tudják a színházat, vannak, akik csak a marhaságokat mondják. Volt idő, amikor a Nemzeti Színház igazgatójával, Vidnyánszky Attilával kölcsönösen szerették egymást, azonban
Attila átment egy másik szakmába. Politikus lett
– fogalmazott. Szerinte az, hogy Vidnyánszky rendez, csak egy fedőfoglalkozás, Cserhalmi ugyanakkor református lévén „mindent megbocsát”.
A felvetésre, miszerint most ott tartunk, hogy már az is egyfajta politikai állásfoglalás, hogy ki melyik társulatnak a tagja, úgy reagált: “Nagyon vicces, remélem nem tart sokáig.” A kérdésre, ha most azt mondanák, “gyere rendezni a Nemzetibe”, nemet mondana-e, a Nemzet Színésze úgy válaszolt:
“Idézhetem Kálmán Gyurit? Nemzeti ott van, ahol én vagyok. Én ezt a mondatot szeretném örökölni.
Innentől kezdve nem állja meg a helyét a kérdés, amit föltettél. De ha hívna Vidnyánszky rendezni – és ez most nem üzenet – nyilván elmennék, mert van ott még néhány tanítványom. És azt mondanám: velük szeretnék dolgozni, a fiatalokkal. De másokkal már nem.”
A színész szerint egy művésznek is szabad politikai véleményt nyilvánítania, de elköteleződnie már nem. “Ha a közéletben nem nyilvánulhatunk meg, akkor mi a fenét csináljunk? Akkor ne is menjünk színpadra” – vetette fel.
Új rendezéséről is beszélt, amelyben tanítványával, Péteri Lillával dolgozott együtt. A Tizenhét hattyúk premierjét a Magyar Színházban tartották Esterházy Péter Csokonai Lili álnéven írt, barokk nyelvezetű regényéből.
Péteri Lilláról szólva úgy fogalmazott: “Pokoli mennyiségű szöveget tanult meg azon a nyelven, azon a magyar nyelven, amit az Esterházy alkotott. (…) Olyasmit adott a közönségnek az Esterházy is, meg a Lilla is, ami aztán arra sarkallta őket, hogy hát … standing ovation legyen.”
A tanításról szólva úgy fogalmazott:
“Örököltem egy mondatot: nem tanítani, fölszabadítani. Mit tudnék én tanítani? (…)
Tehetséget nem lehet – ezt tudjuk, ez már egy közhely – nem lehet tanítani. Azt lehet tanítani, hogy legyen valaki önmaga. Szokjon le arról a marhaságról, hogy valamit el kell tagadnia az életéből, hogy a gyerekkora ilyen-olyan-amolyan… Én egyenként leültem a tanítványaimmal beszélgetni. Nagyon könnyes, sírós beszélgetések is voltak, de ezekről nem akarok bővebben beszélni, nem akarom kiadni őket. Körülbelül három év telt el, amíg megnyíltak.”
Az interjúban arról is mesélt, milyen a Káli-medencében élni: “Az ember ráismer a tájra, amelyik szereti őt. Különben megette a fene. A táj kitaszítja azokat, akiket nem szeret. Van, aki odaköltözik egy hónapra és soha nem jön vissza.(…) Én mindig otthon voltam ezen a tájon, Révfülöpön nőttem fel. (…) Van a Hamvas Bélának az Öt géniusz című könyve… Nos, ez egy géniuszi táj. A miocén korban alakult ki, egy speciális törésvonal mentén fekszik, saját mikroklímával rendelkezik és ott van mellette a Pannon-tenger, meg a jura kori Bakony. Szóval valami őrületes tobzódása tapasztalható annak, amit úgy hívnak, hogy földtörténeti korok.
Itt olyan üzeneteket kap az ember… Hajnalban szeretek mezítláb kimenni, mert valahogy a harmattal jönnek fel az energiák. Amikor pedig az almafán megjelennek a virágok, hát… én szétesek a gyönyörűségtől.”
A felvetésre, a színház izgatja-e még annyira, hogy keressen magának feladatot, úgy reagált: “Novák Eszter elolvasta az én dolgozatomat, az MMA a székfoglalót. Néhány barátomnak ugyanis odaadtam. Azt mondta, hogy akkor csináljunk ebből egy monodrámát. (…) Azzal lenne jó visszajönni tulajdonképpen.”
Cserhalmi arról is beszélt, a szövetet valójában senki nem olvasta, csak a kiragadott részeket, ez alapján akadtak, akik SMS-ben üzenték, “Milyen jó, hogy bátor vagy helyettünk”.
“Azt gondolom, hogy ebben a szövegben van némi élettapasztalat, megpróbáltam kerülni benne minden hőzöngést, nagyzolást, hőbörgést, hősieskedést, csak szimplán azt kaptam megfogalmazni, amit én megéltem. Így is pánikba estek tőle.
Mert rosszul olvasták, aztán utóbb megnézték, és Huszti Péter például azt mondta, ez egy nagyon mély dolgozat, és nem tudja, mi baja van ezzel másoknak” – árulta el a színész, aki hozzátette, nem akarta, hogy a teljes mondatait politikai célokra használják fel.
Forrás: ATV, Index, Színház Online