Mindketten a Vígszínház művészei és ma már egy pár. Éppen második gyermeküket várják, Juliska mellé Jancsit. Bach Katát és Wunderlich Józsefet a Nők Lapja kérdezte.

„Valaki rám bízta a kutyáját egy estére, tanácstalan voltam, mit kezdjek vele, gondoltam, összehívom a kutyás barátaimat egy bulira. Aztán József már haza sem ment” – mesélte Bach Kata.

A második gyermek érkezése kapcsán pedig Wunderlich József árulta el, szerettek volna egy kisfiút is: „Nem azért, mert egy fiúval focizni is lehet – Juliskával is sokat focizunk -, hanem mert ez így igazságos. Katusnak is kell egy ilyen kis szerelem, mint nekem Juliska.”

A színész arról is beszélt, természetes volt számára, hogy ő is otthon marad a gyermekükkel, amikor Kata visszatért a színpadra: „Hiszen Katus is megtette értünk, a kapcsolatunkért, a családunkért, hogy vállalta Juliskát ilyen fiatalon, alig huszonhét évesen. Gyakorlatilag pályakezdő színészek voltunk mindketten, és ilyenkor még nem mindegy, kimarad-e egy év, esetleg egy nagy szerep, amiben bizonyíthatsz.”

Wunderlich József arról is beszélt, az elmúlt tíz éve 99 százalékban a munkáról szólt, tavaly azonban egy nagy zökkenéssel minden elakadt, és rádöbbentek: kellenek az ünnepnapok, a karácsony, a húsvét, a hétvége; a színész is ember: „Néha tudni kell nemet mondani. Én egyszer már mondtam. Amikor a lányom született, megkértem Enikőt, hogy egy évvel később engedjen el, hadd legyek együtt kicsit Juliskával, és beleegyezett. Igaz, utána még küzdött egy ideig, többször megkérdezte: Józsikám, nem gondolod meg magad? Lenne egy főszerep, olyan jól állna neked. De úgy voltam vele, egyszer már elhatároztam magam, és bármennyire nehéz döntés is volt, az élet igazolta, hogy jól tettem. A Covid legfőbb tanulsága az, hogy felelősebben kell hozzáállnunk az életünkhöz! Szerintem ez most sokakban megfogalmazódott.”

Kata is úgy érzi, magabiztosabb lett: „Nyilván ebben az anyaságnak is nagy szerepe van. Ma például számonkért rajtam valamit a rendező, amit nem próbált le velem, és én határozottan kiálltam magamért, ami nem szokásom: adjon rá lehetőséget, hogy ezt a jelenetet elpróbálhassam a többiekkel, és akkor majd számonkérheti. Így is lett. Azt vettem észre, sokkal nagyobb súlya van annak, mire használok el mondjuk tíz percet, mert tudom, hogy a családomtól veszem el. A színészet, bár a szenvedélyem és a hivatásom, mégiscsak munka, mellette van saját életem. Egyébként ez óriási biztonságot is jelent, érzem, hogy a munkám során mennyire megtámaszt, hogy itthon vár Józsi és a gyerek…”

„Az előző kapcsolataink még félig kamasszerelmek voltak, mire azonban egymással találkoztunk, felnőttünk. Kamaszként az ember még bizonytalan, sokszor feladja önmagát, a vágyait, de itt már nem erről van szó. Rájön az ember, hogy sokkal többet ér, ha megkeresi, hol tudnának találkozni ezek az álmok egymással, összefésüli őket a másikéival, és megpróbálják együtt megvalósítani. A színház, a társulati létezés ugyanezt követeli meg” – tette hozzá Wunderlich József.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

„FELELŐSSÉGET KELL VÁLLALNUNK AZ ÉLETÜNKÉRT!”
Nők Lapja 2021.06.16 – 10,11,12,13. oldal