Bach Kata: „Belekényszerültünk abba, hogy számot vessünk az életünkkel”
2020. december 13., vasárnap 06:57
A koronavírus-járvány miatt a színházaknak sajnos nemcsak tavasszal, hanem ősszel is be kellett zárniuk, ám októberben még volt lehetőség néhány premierre. A Vígszínház ekkor mutatta be Az apa című darabot. Az előadás egyik főszereplője Bach Kata, akit a Kulter.hu kérdezett.
A kérdésre,mikor érezte meg először a színészi pálya szépségét, azt felelte: “Amikor egy próbafolyamat alatt észreveszi az ember, hogy szinte mindent hasznosítani tud, amit az egyetemen vagy az addigi pályája során tanult, az elképesztően szerencsés helyzet. Ilyen nincs minden évadban, ritka kincs, ha kapsz egy olyan szerepet, amelyben több oldaladat is meg tudod mutatni. Számomra az Anna Karenina volt ilyen, amit a Pesti Színházban játszottunk: azt éreztem, hogy ebbe a főszerepbe rengeteg mindent bele tudok tenni abból, amit eddig tapasztaltam. Ez az előadás sokáig fontos lesz az életemben.”
Annak kapcsán, hogy az utóbbi években számos csapás érte a Vígszínházat, gondolhatunk Marton László és Eszenyi Enikő botrányára vagy akár a szakmát globálisan érintő SZFE helyzetére, úgy reagált:
„Ezeken az eseményeken keresztül rengeteget tanultam a szakmámról, illetve arról, hogyan kezeljem a szélsőséges emberi reakciókat. Sokszor mérlegelnem kellett, hogy szeretnék-e továbbra is színészettel foglalkozni, de végül mindig felerősödött bennem a hivatástudat, mert biztosan érzem, ez az én utam. Azt is el kellett fogadnom, hogy jelenleg nem a színház a legfontosabb, a streamelt előadások így is hiánypótlóak a pandémia időszakában. Hosszú távon azonban az igazi színházélményt nem helyettesítheti semmi.”
Bár novemberben újra kényszerpihenőre kellett vonulniuk a színházaknak, október 17-én még sor került Az apa című darab bemutatójára a Pesti Színházban. A történet egy idős férfi, a Kern András által alakított André küzdelméről szól, amit a felejtéssel, az emlékei hanyatlásával, vagyis az Alzheimer-kórral vív. Bach Kata a főszereplő lányát játssza, Annét, aki édesapját ápolja: “Számomra a kezdetektől fontos volt az, hogy Anne mindig komolyan vegye André problémáit,és tisztelje apja küzdelmét a betegséggel. Az is zavar, amikor gügyögnek a gyerekeknek, én a lányommal is igyekszem úgy beszélgetni, mint egy különálló személyiséggel, egy kicsi felnőttel. Természetesen Anne nem folytathatja ezt a hozzáállását egészen a darab végéig, hiszen az Alzheimer-kórral küzdő apja egyre rosszabb állapotba kerül, de amíg lehet, addig kitart. Ehhez rengeteg önzetlenség, szeretet kell.”
Az idei évről szólva úgy fogalmazott: „Én 2020-ból továbbviszem magammal, hogy lecsökkentettem az általam fogyasztott hírek számát, csak munka miatt vagy tanulásra használom az internetet. A jelenlétem az online térben nem állandó. Szerintem azért szeretnék sokan elfelejteni ezt az évet, mert a hihetetlen szélsőségei miatt sok mindenre felhívta a figyelmünket. Belekényszerültünk abba, hogy számot vessünk az életünkkel, azzal, hogy kire számíthatunk, ha baj van, kik a barátaink, rendben van-e a párkapcsolatunk, a gyerekeink, a bankszámlánk stb. Ilyenkor egyszerre jönnek elő a problémák, ez csak növeli a feszültséget.”