Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész 1936. június 19-én született Nagyszebenben és 2019. április 16-án hunyt el Budapesten.
Bács Ferenc az erdélyi Nagyszebenben (Sibiu) született 1936. június 19-én és Kolozsvárott nőtt fel. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színészfőiskolán szerzett diplomát, majd a Tompa Miklós vezette Székely Színház társulatához szerződött. Bár a színház megbecsült tagja volt, egyre jobban nyomasztotta Nicolae Ceausescu kommunista diktatúrája.
Végül úgy döntött, hogy családjával együtt áttelepül Magyarországra. A román hatóságok 1977-ben engedélyezték, hogy akkori feleségével, Tanai Bella színésznővel, nevelt fiával és lányával, Bács Katival, aki szintén színésznő áttelepülhessenek. A színművész hamarosan Magyarországon is népszerűvé vált.
„Agysebész akartam lenni. Fel is vettek az egyetemre, de időközben rá kellett jönnöm, nem nekem való. Szüleim mindig azt mondták, hogy azzal foglalkozzam, amit szívből szeretek. Egy kolozsvári barátom döbbentett rá arra, hogy a színház az én utam.
A gimnáziumban a magyartanárunk tartott nekünk önképzőkört, a verseket, énekszámokat és színdarabrészleteket bemutattuk a szülőknek is. A Kolozsvári Színházban pedig nagyon sok előadást megnéztem. Így szerethettem meg a színházat. Elhatároztam, hogy felvételizek a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. Olyan nagyságoktól tanulhattam, mint például Delly Ferenc. A diplomakiosztásnál aztán Tompa Miklós hívott el a Marosvásárhelyi Székely Színházhoz, rengeteg szép szerepet köszönhetek neki. Ő tanított meg rá, hogy a színház szentély, amelyben mindenkinek megvan a maga feladata, de ezt csak tisztelettel, alázattal lehet elvégezni. Úgy érzem, akkoriban sokkal nagyobb etikája volt a színháznak, mint manapság. A színház vezetői sokat törődtek azzal, hogy a pályakezdők fokozatosan, kisebb szerepekből építkezve találják meg a helyüket. Ez nagyon sokat jelentett” – mesélte egy interjúban Bács Ferenc.
Egy évadot töltött Miskolcon, egyet Győrben, azt követően hívta Várkonyi Zoltán a Vígszínházba.
„Óriási megtiszteltetés volt, hogy Várkonyi szerződést ajánlott. Első találkozásunkkor rögtön meginvitált a lakására. Úgy beszélgettünk, mintha életem első pillanatától fogva ismert volna. Fantasztikus ember, csodálatos színházigazgató volt. Sajnos nagyon hamar, pár héttel e találkozás után elveszítettük. Nagyon megrendített a halála, de szellemisége sokáig kísért minket. A Vígszínház igazi műhelyként működött, remek színészekkel játszhattam ott együtt”
– mondta egy beszélgetésben.
Nyolc évig volt a Szent István körúti társulat tagja, 1987-ben szerződött a József Attila Színház társulatához, majd szabadúszó lett. 1992 és 1998 között a Nemzeti Színházban játszott, 2000 és 2003 között Sopronban lépett fel, majd ismét szabadfoglalkozású művészként folytatta pályafutását. Évekig tanított beszédművészetet a Színművészeti Főiskolán.
Bács Ferenc ismertebb főszerepei között van Newton A fizikusokban, Ádám Az ember tragédiájában, Higgins professzor a My Fair Ladyben, Tót Örkény István darabjában. Évekig járta az országot Színek és évek, majd Színek az életemből című önálló estjeivel. Több nagy sikerű magyar játék- és tévéfilmben nyújtott emlékezetes alakítást, köztük A ménesgazda, az Októberi vasárnap, a Faustus doktor boldogságos pokoljárása, A vörös grófnő, az Angyalbőrben és a Állítsátok meg Terézanyut! című alkotásban.
Hosszabb kihagyás után 2006-ban Márai Sándort keltette életre Az emigráns – Minden másképp van című magyar-olasz koprodukcióban, Márai műveiből is gyakran olvasott fel, az író aforizmáiból, gondolataiból hangoskönyve is megjelent.
A közreműködésével készült hangfelvétel Lukács evangéliumából 1989-ben az év lemeze lett.
Számos filmben volt narrátor és szinkronszínészként is sokat foglalkoztatták, többek között hangját kölcsönözte Tigrisnek a Micimackóból, A Klinika című sorozatban Klausjürgen Wussownak, azaz Brinkmann professzornak vagy Ian McKellennek, azaz Gandalf mágusnak a Gyűrűk Ura- és Hobbit-filmekben. A tatabányai Jászai Mari Színházban rendezett is, Richard Nash Esőcsináló című darabját vitte színre.
Bács Ferenc művészi munkáját 1983-ban Jászai Mari-díjjal, 2001-ben érdemes művészi címmel ismerték el. Az emigráns című film főszerepéért 2009-ben Gundel Művészeti Díjjal tüntették ki, 2011-ben lett kiváló művész.
A Kossuth-díjat 2015-ben vehette át rendkívül sikeres színházi, televíziós és filmes pályafutása során kifinomult művészi eleganciával megformált alakításai, emlékezetes szinkronszerepei, valamint rendezői alkotómunkája elismeréseként.
„A színész számára a közönség a legfontosabb. Hogy őt valamilyen hiteles történettel gazdagítsuk. Hogy emlékkel tudjon hazamenni.
A színház mindig közös ügy, közös munka. Ha mindnyájan élővé tudtuk tenni az író szándékát és közvetíteni a rendező elképzelését, akkor a közönségnek egy tartalmas előadás született. Elértük a célunkat, ha az előadást a közönség sokáig és felejthetetlenként őrzi magában.
Professzorom, Delly Ferenc arra tanított, hogy minden szerepre úgy tekintsek, hogy azt nekem írták. Megfogadtam a tanácsát. Soha nem létezett számomra fontossági sorrend, szerepálom. Annak is megvolt a miértje, hogyha az volt a feladatom, hogy egy tálat vigyek be a színpadra, de a csönd is ugyanilyen fontos. Én így nőttem fel” – vallotta Bács Ferenc.
Fotó: OSZMI