Lenyűgözi a hallgatók barikádja és komolyan hisz abban, hogy vissza tudják fordítani az autonómiavesztést – Bagossy László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének vezetőjeként jelenleg felmondási idejét tölti, osztályvezetőként viszont még élő szerződése van.
Nap mint nap bejár a Színház-és Filmművészeti Egyetem épületébe. A kérdésre, hogy élnek a hallgatók, mivel foglalkoznak, Bagossy László elárulta: „Elsősorban egymással vitatkoznak: fórumoznak. Elképesztően fegyelmezett életet élnek odabent, a vírusveszély és az őrség szempontjából is komoly szabályokat vezettek be. (…) Az, hogy bemehetek, és részt vehetek bizonyos fórumokon, az ő meghívásukra történik. Folyamatosan forgatnak, rögzítenek mindent, és nagyon bízom benne, hogy ez az anyag egyszer majd a nyilvánosság elé kerül. Legszívesebben élőben adnám a magyar parlamenti közvetítések helyett. Abból, ami odabent zajlik mindenki tanulhatna vitakultúrát, méltányosságot, jóhiszeműséget, demokratikus elkötelezettséget. (…) Az autonómia közös ügyünk. A nagy különbség az, hogy ők a „fogyasztói” az oktatásnak: hogy mit sózunk rájuk, nekik egyáltalán nem mindegy, a vevő jogán sokkal több követelni valójuk lehet. Nyilván az ő szempontjukból is vérlázító, hogy ez a helyzet elüldözte a tanári kar jelentős részét. Egész osztályok maradtak osztályvezető nélkül. Olyan emberek távoztak, akiket nem lehet két perc alatt pótolni, és amit magukkal vittek, az nem csak a szakmai tudás, hanem maga a tradíciónk is” – fejtette ki a rendező.
Bagossy László arról is beszélt, a Vidnyánszky Attila által aláírt, brutális módon kiherélt Szervezeti és Működési Szabályzat után többé nem lehetett mellébeszélni: „Ennek elkészítésére egyébként minket kért fel a minisztérium, heteken át dolgoztunk rajta, és régi hiányosságokat, hibákat is pótoltunk, korrigáltunk. Egy SZMSZ-t időről időre felül kell vizsgálni: a jogszabályi környezetét, a működésünkkel való kompatibilitását. Mi ezeket átnéztük, frissítettük, kijavítottuk a hibákat, és így nyújtottuk be. Ehhez képest az derült ki, hogy a kuratórium már megszerzett egy régi verziót, és kizárólag az autonómiának estek neki. Az összes hibát, tévedést benne hagyták, ragadozó módjára tépték ki a szívét a szövegnek, hiszen csak az érdekelte őket, hogy az önrendelkezésünket megsemmisítsék.”
A kérdésre, mégis miért a mohó igyekezet, elmondta: „Talán a kiépült erőfölény barbár eufóriája. A hatalom emberei ma már házról házra járnak – bárkit, aki nem tetszik nekik, kirángathatják az intézményeiből, épületeiből, üzleteiből. Bár a felmondott vezetőség jogosítványai még néhány hétig élnek, a harminc napos felmondási idő lejárta után új vezetőkre lesz szükség. A Vas utcai történésekre most sincs kizárólagos befolyásunk. A minisztérium adott egy bombát Vidnyánszkyék kezébe, hogy dobják csak ránk, azok ezt meg is tették, zűrzavar támadt, most pedig ránk mutogatnak, hogy miért nem tud elindulni az oktatás. Mi szerettük volna szeptember 7-én elindítani, de rövidesen kiderült, hogy esélyünk sincsen, hiszen naponta több tanár mond fel, az iskola pedig blokád alatt van. Egyszerűen alkalmatlan rá a szituáció. Mindannyiunk érdekében, teljesen jogszerűen, rektori hatáskörben döntöttünk a tanév kezdetének halasztásáról, hogy megoldásokat találjunk a működésre.”
Csütörtökön jelentették be a hallgatók, hogy az egyetem dolgozói benyújtották sztrájkköveteléseiket, és eredménytelen tárgyalások esetén határozatlan idejű sztrájkba kezdenek szeptember 21-től – ehhez az első nap 85-en csatlakoztak: „Természetesen rajta vagyok a listán. Ez egy újabb törvényes eszköze a tiltakozásnak, és ha kell, élni fogunk vele. (…) Nem a barikád fenntartása a cél. A cél maga az út, hosszútávfutó koromban sokat emlegettük ezt a mondást. Fontosabb, hogy az út tisztességes legyen. Hogy így emlékezzünk majd erre a menetelésre. A társadalom egyre növekvő szolidaritása nélkül még eddig sem juthattunk volna. Ők a mi támogatóink a pálya szélén. Etetnek, itatnak, biztatnak bennünket. Még fontosabb lenne, hogy rá is lépjenek erre az útra és együtt fussanak velünk. A számtalan szolidaritási nyilatkozat mellett nagyon hervasztó, hogy milyen sokan hallgatnak, főleg az egyetemi szférában” – fejtette ki Bagossy László.
„Hatalmas külső és belső nyomás nehezedik a közösségünkre. Változatos élethelyzetek és érdekek feszülnek egymásnak. Nem mindegy, ki milyen évfolyamra jár, mit tanul, megmaradt-e a tanára vagy elment, most kezdte a tanulmányait vagy karnyújtásnyira van a diplomától. Sok múlik azon, hogy az autonómiavesztés globális kihívását nem homályosítják-e el a partikuláris érdekek. Nehéz helyzetekben éles fény vetődik az emberi jellemre – szakmai szempontból ezt is érdekes dolog most figyelni. De többször kinyilvánítottuk, hogy mindenkinek magának kell döntenie, mekkora erkölcsi-anyagi áldozatot vállal. Nincs kényszer, zsarolás, egymás revolverezése. (…) Addig maradok, amíg maradnak eszközeink a harchoz. Számomra a megalkuvás semmilyen formája nem elfogadható. Az autonómia a lényegét érinti a munkánknak, ebben nem létezhetnek kompromisszumok. Nagyon komoly vízválasztó lesz, hogy Vidnyánszkyék a lejáró vezetői mandátumokra kiket hívnak meg. Vastag arcbőrre lesz szükségük azoknak, akik ide rektorként, rektorhelyettesként, intézetvezetőként – az egyetemi közösség akaratának ellenére – bevonulnak. Nem lennék a helyükben” – fejtette ki a rendező.
Arról is beszélt, komolyan hisznek benne, hogy az autonómiavesztést vissza tudják fordítani. A kérdésre, miért nem jelentene megoldást, ha Vidnyánszky Attila visszavonulót fújna, azt válaszolta: „Szerintem Vidnyánszky túl messzire ment, nincs már lehetősége visszafordulni.”