Bagossy Levente díszlettervező: „Szeretem a megoldhatatlannak tűnő kihívásokat”
2021. november 4., csütörtök 07:19
Már kétszer is Az év díszlettervezőjévé választották Bagossy Leventét, aki a Nagyon, nagyon, nagyon sötét dolog című Martin McDonagh-darab kisszínházi olvasópróbáján a produkció remekbe szabott makettjével kápráztatta el kollégáit. A szegedi premierhez kapcsolódva műtárgyként is felfogható színházi makettjeiből a Reök-palotában nyílt kamaratárlat, amit november 14-ig láthat a nagyérdemű. Hollósi Zsolt ennek kapcsán kérdezte a tiszatajonline.hu oldalán.
A teljes interjút ITT érhetik el.
Magyarországi bemutatóként láthatja a közönség a Szegedi Kisszínházban a kortárs dráma csodagyerekének tartott Martin McDonagh abszurd darabját, melynek rendezője, Szikszai Rémusz nyitotta meg a Reök-palotában a színházi makettjeiből készült kamarakiállítást. A kérdésre, összeszámolta-e már, összesen mennyi makettet készített eddig, Bagossy Levente lemondta: A” szegedi kiállításon látható tizennyolc makettnek még legalább a háromszorosa van a lakásomban. Körülbelül harminc éve tervezek díszleteket, évi három-négyet. Lassan a százat közelítheti. (…) Bármilyen furcsa, igazából nem foglalnak sok helyet. Egymásra stócolom őket. Elég nagy a belmagasság budapesti lakásunkban, fölfelé lehet terjeszkedni. A makettdobozok oldala be van üvegezve, egyrészt, hogy ne porosodjanak, másrészt, hogy lehessen látni, mi van bennük.”
Arról szólva, átlagosan hány munkaóra alatt készít el egyet, elárulta: „Nagyjából három-négy hét alatt megépítem őket, de volt már, hogy két hónapot is elbíbelődtem egyikkel-másikkal. Először magát a színházépületet, azaz a befogadó teret próbálom meg minél pontosabban modellezni. Ez alatt megismerem a tér lehetőségeit. Sokat ücsörgök az üres színpadmodellt nézegetve, olvasom a darabot, beszélgetek a rendezővel, azzal a reménnyel, hogy lassan körvonalazódni fog valamilyen elképzelés. Aztán egy idő után – akkor is, ha semmi nem jut az eszembe –, el kell kezdeni megfogalmazni valami konkrét dolgot, mert elfogy a rendelkezésre álló idő. (…) – Úgy mondanám, hogy a költőibb tereket megengedő műfajok közelebb állnak hozzám. Például a balett vagy az opera. A realizmus számomra mindig unalmasabb egy kicsit, de sajnos ebből van a több megrendelés.”
Bagossy Levente szerint sokszor nehéz meghúzni a határt, hogy mi, honnét a díszlettervező, vagy a többi alkotó kompetenciája és azt is elárulta, szereti a megoldhatatlannak tűnő kihívásokat.
„Fából vaskarikát gyakorta kell csinálni a színházban. Szikszai Rémusz előző rendezésében például egy olyan televízió elkészítése volt a feladat, aminek van egy lehúzható rolója, ugyanakkor könnyűnek is kellett lennie, azaz nem lehetett egyszerűen csak kibelezni egy régi tévét, hanem a hetvenes éveknek megfelelően korhűen kellett kinéznie. Elég élethűre sikerült, világított benne egy LED-sor, így amikor beledugta a fejét a főszereplő, ki-be lehetett kapcsolgatni. Némi bütyköléssel sok mindent meg lehet oldani.”