A hagyományosan nyolc napos TeatRom idei kiadása összesen négy napon át nyújt művészeti élményeket Borsod megye legszegényebb településein élők számára. Az amatőr csoportok munkája köré szervezett roma összművészeti fesztivál lehetőséget biztosít, hogy a velünk élő nemzetiség tagjai, saját kultúrájukkal pozitív viszonyt alakítsanak ki.

Július 29. és augusztus 6. között négy városi szegregátumba, (Lyukóbánya, Tetemvár, Számozott utcák, Bábonyibérc), négy településre (Hernádszentandrás, Homrogd, Csenyéte, Gadna) jutnak el programok. A roma holocaust a Pharraimos emléknapján, Augusztus 2.-án délután, pedig a roma művészeté lesz Miskolcon a Színva terasz és az ikonikus Helynekem, amely a zenei programok számára ad otthont. 

A média támogató Dikh TV sztárjai is helyet kapnak a programban, például a Merci és Báró, vagy az Ale Manca magazin nyilvános felvétele, a homrogdi főzőversenyen Gami Norbert sztárséf vállalja a zsűrielnök szerepét. Szilvási István, az ismert rádiós és televíziós személyiség élő bejelentkezéseiben az események a Dikh online felületein is követhetőek lesznek. 

Az augusztus 3-5. Baktakékre, Alsóvadászra, Kázsmárkra, Fügödre, Szakácsiba tervezett programok forráshiány miatt felfüggesztésre kerültek.

Az idén a szokásosnál is komolyabb akadályokba ütköző fesztivál szervezője az UtcaSzAK az alábbi közleményben hívja párbeszédre a sajtó képviselőit:

Amikor ezeket a kérdéseket művészeknek, szociális és kulturális ágazatokért felelős politikusoknak, vagy mentálhigiénés szakembereknek tesszük fel, lelkes válaszokra, szellemi támogatásra találunk. Az elmúlt 15 év mégis egyre világosabban mutatja, hogy ez a támogatás a valóságban, anyagiakban ritkábban realizálódik. Szervezetünk, például a szóban forgó TeatRom fesztivál kapcsán állami, civil és külföldi berkekből, számos bátorítást, elismerést, kitüntetést kapott, miközben a finanszírozási lehetőségek egyre szűkülnek. Olyannyira, hogy idén szinte minden forrás elapadt.

A válság logikája azt sugallja, hogy ilyenkor a szellemi fejlődés a legkevésbé fontos. Nem lenne a mentális egészség fenntartása pont most sokkal fontosabb? A magyarországi romák helyzete kulturális szempontból talán még kilátástalanabb, mint szociális vagy egzisztenciális szempontból. Kinek lenne a feladata ez ellen tenni, akár, mint az UtcaSzAK teamje, önkéntesen? Kinek lenne a feladata a szükséges minimális finanszírozást hozzátenni?”  

Az UtcaSzAK másfél évtizede zajló csereháti munkájának (www.utcaszak.hu) keretében, kezdetben utcaszínházi előadásokat hoztunk a legszegényebb településekre, később interaktívvá tettük ezeket az előadásokat, így váltak a gyerekek mind közönségként, mind résztvevőként egyre fontosabbá. Megismerve a közeg jellegzetes nehézségeit, „rátanultunk” azokra a kapcsolatteremtési és kommunikációs módszerekre, amikkel meg tudtuk tartani a programjainkban a gyerekeket, csoporttá tudtuk formálni őket, hogy megtalálják előadásaikban saját színházukat. Azt találtuk, hogy a színházpedagógia (mint a drámapedagógiától elkülönülő módszertan és eszköz) akár már rövid távon is hatékonyan fejleszti a közösségi együttélési képességeket, az indulatkezelési, önkifejezési skill-eket, és ez iskolai és munkavállalói életükben is a résztvevők hasznára válik. Remélem, hogy egy személyes találkozás alkalmával lehetőségünk nyílik majd a terepen tapasztaltak és a színház kapcsolatának részletesebb megosztására.

Rácsodálkozva a társadalmilag elkötelezett művészetek hagyományaira, iskoláira, a folyamatos terepmunka mellett nemzetközi együttműködések sorát kezdeményeztük. Az EXCEPT, a Summer Academy, a RIOTE európai programok keretében számos szakembert hoztunk a régióba, akikkel közösen fejlesztettük és alkalmaztuk az adott környezetre tudásukat-tudásunkat.

A hosszú távú, kiszámítható finanszírozás hiánya kezdetektől kihívások elé állítja a program mindenkori tervezőit. Bár a minimum heti rendszerességű színházi foglalkozás nyilván sokkal dinamikusabb személyes fejlődést tehetne lehetővé a résztvevők számára, mégis megfigyeltük azt, hogy a színházi előadás létrehozása meghatározó élmény, és bemutatása olyan vonzerővel bír, hogy nagy kihagyások után is, folytatható a munka. Ezért az utóbbi öt évben normatív vagy hosszútávú lehetőségek híján, az önálló csoportok munkájának az ébrentartása, a korábban létrejött alkotások, produkciók bemutatásán, újabb és újabb felújítási és előadás időpontok kitűzésein keresztül történik. 

2017-19 között a nemzetközi programokban, és az alkotótáborainkban létrehozott produkciók továbbjátszására három-négy kistelepülésen, Made in Gypsistan elnevezéssel hívtunk életre minifesztivált. 2020 óta, léptéket váltva, a helyi segítőink által TeatRom névre keresztelt rendezvénysorozaton, tucatnyi településre juttatjuk el a helyi amatőr fiatalok munkáit, köréjük építünk magas színvonalú, professzionális programkínálatot, megcélozva a kistelepülések teljes lakosságát, egyszerre szolgálva a romaság önképének, kulturális identitásának fejlődését, a részvételiség és helyi művészeti gyakorlat kialakulását, és kínálva különleges módot a társadalmi felelősségvállalásra a nem roma művészek és a közönség számára egyaránt. A 2022. évi TeatRom kitűzött időpontja, július 31. és augusztus 6., idekattintva megtekinthető idei tervezett programunkt

Az elmúlt évtizedben az amúgy is egyre gyengülő támogatási környezetben, a független színházként jegyzett UtcaSzAK, nem-művészetinek tartott terepmunkája, a finanszírozók szempontjából sajnos nehezen volt behatárolható. A szervezet belső szempontjai eltérőek, mi a fiatalokkal végzett munkát is, színházi alkotáshoz szükséges kreativitással és invencióval végezzük. Erre aktuális példa lesz a roma fiatalokból szervezett társulattal évek óta kibontakozó Makar Csudra bemutató, amelyet remélem, kedves András, módja lesz személyesen is látni augusztus első három napjában. 

A pénztelenség tehát nem újdonság a számunkra. Bár az eddigi években is a szervezetünk működését veszélyeztetve vágtunk bele a megvalósításba, azonban mindig voltak a láthatáron megítélt vagy legalábbis megígért támogatások.

A pályázati rendszer, ez évi teljes kiszámíthatatlansága a TeatRom megvalósulását fenyegeti. Idén összesen 2,5 (fesztivál) millió + 2,5 (Makar Csudra) millió forint áll rendelkezésre a fesztivál és tágabban az egész éves előkészítő munka megvalósításához. 

Közel 100 millió értékben nyújtottunk be pályázatokat, ezek részben forráshiányos státuszba, vagy elutasításra kerültek, részben felfoghatatlan ideje elbírálásra várnak (miközben a leköszönő beszédében az egykori kulturális államtitkár megszellőztette, az az 5 milliárd forintos forrás, amelyet az előadóművészeti szervezetek számára idén többlettámogatásként szántak, a háborús – és kampány – költségvetésbe olvadt).

A mellékelt költségvetés bepillantást nyújt azokba a szerény keretszámokba, amelyek évek óta jellemzik a fesztivál gazdálkodását. 

A hiányzó forrásokból lehetséges lenne:

1. a fesztivál összes helyszínén átívelő készség és képességfejlesztő műhelyek megvalósítását. Három állandó műhely vándorol a fesztivállal, 1) a MAZSE zsonglőrei települnek ki eszközparkjukkal, 2) a Béla Műhely, amely hangszerek készítését és meglevő hangszerekkel való játékot ajánl, 3) a szabadtéri szabályjáték műhely, az UtcaSzak színházpedagógusainak és csoportvezető fiataloknak a vezetésével.
2. a fiatalok színházi csoportjainak ellátását, utaztatását, a csoportkísérők anyagi motiválását,
3. a Makar Csudra előadás kellékeinek, jelmezeinek és díszletelemeinek magalkotását, 
4. a produkció és a fesztivál önkéntes stábjának szállásához, és ellátásához szükséges háttér biztosítását, 
5. a jelen pillanatban programok nélkül maradó településeken a minimális megjelenést, 
6. a helyi és butapesti szervezői stáb munkájának jelképes díjazását

Remélem, hogy a megmentés közepette végre személyes kapcsolatot építhetünk a sajtó képviselőivel is és egyfajta hosszabb távú közös gondolkodás indulhat el a színház és a romaság felemelkedésének kapcsolatáról és annak állami és nem állami finanszírozási lehetőségeiről.