Haumann Péter halálával tizenegyre csökkent a Nemzet Színészeinek a száma, ezért 2022. június 22-én, szerda délelőtt hagyományosan a Nemzeti Színházban gyűltek össze a Nemzet Színészei tanácskozni és dönteni. Közel 40 perces tanácskozás után hozták meg döntésüket a Nemzet Színészei: Haumann Péter helyére Balázsovits Lajost, Balázs Béla-díjas magyar színművészt, színházi rendezőt és színiigazgatót, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját választották meg.

Június 22-én, szerdán 11 órakor a Nemzeti Színházban találkoztak a Nemzet Színészei a színház igazgatói irodájában: Almási Éva, Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Lehoczky Zsuzsa, Molnár Piroska, Szacsvay László és Tordy Géza. Csomós Mari, Jordán Tamás, Király Levente és Máthé Erzsi személyesen nem tudtak jelen lenni, ezért ők telefonon kapcsolódtak be a választásba, melynek értelmében a mai naptól Balázsovits Lajos a Nemzet Színésze cím új birtokosa. Az új Nemzet Színészének elsőként Vidnyánszky Attila gratulált telefonon.

A Nemzet Színésze és a Nemzet Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik betöltötték a 62. életévüket; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot – évadonként legalább egy szerepben – a Nemzeti Színház színpadán töltöttek.

Valamint a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. Ha a cím egy viselője elhalálozik, a megüresedett helyre a cím többi birtokosa egyhangú szavazással választ új színészt. A címet első ízben 2000. augusztus 22-én adták át, legfeljebb tizenketten viselhetik, akik életük végéig havonta nettó 630 ezer forint juttatásban részesülnek.

A Nemzet Színészei jelenleg:

Balázsovits Lajos (2022-től)

Máthé Erzsi (2000-től)

Király Levente (2006-tól)

Bodrogi Gyula (2007-től)

Tordy Géza (2008-tól)

Molnár Piroska (2011-től)

Cserhalmi György (2014-től)

Szacsvay László (2015-től)

Almási Éva (2016-tól)

Csomós Mari (2017-től)

Jordán Tamás (2020-tól)

Lehoczky Zsuzsa (2021-től)

A cím korábbi birtokosai: Agárdy Gábor (2000-2006), Bessenyei Ferenc (2000- 2004), Darvas Iván (2000-2007), Garas Dezső (2000-2011), Haumann Péter (2010-től), Kállai Ferenc (2000- 2010), Komlós Juci (2002- 2011), Lukács Margit (2000-2002), Raksányi Gellért (2000- 2008), Sinkovits Imre (2000-2001), Zenthe Ferenc (2005-2006), Szabó Gyula (2006- 2014), Avar István (2001-2014), Sztankay István (2012-2014), Gera Zoltán (2014- 2014), Bitskey Tibor (2014-2015), Kóti Árpád (2014-2015), Psota Irén (2000-2016), Andorai Péter (2015-2020) Törőcsik Mari (2000-2021)

Balázsovits Lajos 1946. december 4-én született Nagykanizsán. Középiskolásként, szülővárosában a Landler Jenő (ma Batthyány Lajos) Gimnázium, Harkány László vezette színjátszókörében kezdett el színházzal foglalkozni. 1965-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 1969-ben szerzett diplomát. Azt ezt követő években többször is szerepelt a Madách Színház előadásaiban, majd az egyetem elvégzése után 1969-ben csatlakozott is az előbb említett színház társulatához. 1974-től a Vígszínház, majd 1979-től a Mafilm társulatát erősítette. 1982-től 1990-ig ismét a Madách Színház művésze. 1991-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1992-től 2012-ig pedig a budapesti Játékszín igazgatója volt. Felesége Almási Éva színésznő; lányuk Balázsovits Edit színésznő.

Még főiskolásként kezdett filmezni: pályakezdőként lett Jancsó Miklós állandó színészeinek egyike.  Makk Károly Isten és ember előtt című drámájában Zoltánt, az orvost játszotta, aki beleszeret egy görög emigráns lányába, ám kapcsolatuk tragédiába torkollik. Mészáros Márta Holdudvar című alkotásában a számító Istvánt, a népszerű énekesnő, Kovács Kati által megformált hősnő vőlegényét alakította. Az 1950-es évek törvénysértéseit elsők között feltáró Sára Sándor-filmben, a Feldobott kőben Pásztori Balázs szerepét játszotta, aki vidéken szembesül a hatalom embertelenségével.

Ezen kívül epizódszerepet formált meg Makk Károly impresszionista stílusú remekében, az Egy erkölcsös éjszaka című filmben: ő játszotta a Carla Romanelli által alakított prostituált újságíró-szerelmét. 1978-ban Balázsovits csatlakozott a MAFILM színésztársulatához. Az 1990-es évektől kezdve Balázsovits elsősorban a színház világára koncentrál: színigazgatói ténykedése miatt – ami mellé olykor színpadi rendezések és szereplések is társultak – kevesebb filmszerepet vállalt. Jancsó Miklós felkéréseit azonban ekkor sem utasította vissza: Isten hátrafelé megy (1991), Kék Duna keringő (1992), A mohácsi vész (2004), Ede megevé ebédem (2006) című filmjeiben is játszott.

Emlékezetes alakítást nyújtott az Éjjeli menedékhely (Alajoska),a  Béla király (Béla király), Az ördög (János), az Isten, császár, paraszt (Husz János), a Tartuffe (Orgon), A hattyú (Ági Miklós), a Beatrix (Méz Béter),az Örvény ( Zsenya), a Halálsakk (Dr.Goldberg),a  Tornyot választok (Basirius Izsák), a Gázláng (Mr. Jack Manningham) és nem utolsó sorban az Őrült nők ketrece (Albin) című elődásokban. Emellett több rendezése is látható volt a Játékszínben is, úgy, mint a Jacobowsky és az ezredes, a Furcsa pár, a Black Comedy, a Szerelem Ó! és az Olympia. 2018-ban visszavonult a színháztól, azóta a családjának szenteli minden idejét.

Fáradhatatlan munkájának elismeréseképp 1982-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1987-ben Érdemes Művésznek választották, 2015 óta pedig Örökös Tag a Halhatatlanok Társulatában. 2020-ban Nagykanizsa polgármestere a város díszpolgárává választotta.

„A szakmának az ember szeret megfelelni, mert vágyik a kollégák elismerésére, de az üres nézőtér szomorú nézőtér, a színész pedig tragikomikus lénnyé válik, amint elveszti a közönség érdeklődését. Ezért az a fő, hogy a néző szeresse azt, amit lát. Igyekszem, sem a bukásba, sem a sikerbe nem belemerevedni. Én kínos helyzetbe kerülök, amikor valamilyen oknál fogva régi színházi fényképeket kérnek tőlem, mert nem tudom hol vannak. Nem gyűjtöm, nem számolom a múltamat. A tegnapi napból igyekszem megőrizni a jót, a rossz élményeket pedig megpróbálom feldolgozni. Azt is tudom, hogy ez védekezés a részemről, egy életmechanizmus. Többfajta ember van. Nem vagyok tipikus színházi ember ilyen szempontból. Soha nem akartam kívül hordani, hogy színész vagyok. Jól esett, ha kedvesek voltak hozzám az emberek, de ez nem jelentett extra örömöt. Ifjúkoromban azt tanultuk, hogy a shownak mennie kell, akkor is ha haláleset történik. Amikor először megbetegedtem, olyan magas lázam volt, hogy felhívtam az igazgatómat, Ádám Ottót, és megmondtam neki, hogy képtelen vagyok felmenni a színpadra, mert ott ájulnék el. Ő teljes nyugalommal azt felelte: akkor elmarad az előadás. Amikor talpra álltam és bementem beszélgetni, azt mondta: a színház nagyon fontos, de az élet sokkal fontosabb. Ezt akkor értettem meg” – vallja Balázsovits Lajos.