Régen volt ilyen boldog, mondja Balázsovits Lajos pár nappal azután, hogy a Nemzet Színésze lett. Ezt megelőzően akkor érezte így magát, amikor színházat csinált a körúton. Egy világ omlott össze benne, amikor el kellett hagynia a Játékszínt. Szabó G. Lászlónak adott interjút a Vasárnap 2022/33. számában.

Tíz éve már, hogy visszavonultan él. Budai otthonában a családjáról szólnak a napjai. Almási Éváról, a feleségéről, Editről, a lányáról, s természetesen a vejéről és az unokájáról. Ami erre árnyékot vet, az egy krónikus betegség. A COPD. Negyven évig dohányzott, tönkretette a tüdejét.

Balázs Béla-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. És most bekerült a nemzet nagy csapatába, a tizenkét fős „elit alakulatba”.

Erről szólva úgy fogalmazott: „Lehet, hogy vannak kollégák, akik kimondottan hajtanak a díjakra. Nekem egyetlen vágyam az volt, hogy színész lehessek. Játszani és rendezni szerettem volna. A díjak nem foglalkoztattak. Erre a mostanira pedig végképp nem gondoltam” – mondja a Nemzet Színésze.

„Picike szomorúság azért van a dologban. Haumann Péter, akinek ezzel az elismeréssel a helyébe léptem. Szoros barátság kötött hozzá.(…) Tavaly nyáron találkoztunk. Aggódott értem, mert rossz bőrben voltam. Majd összeszedem magam, mondtam, de eszembe sem jutott, hogy itt hagy bennünket. Furán hangzik, amit mondok: lehet, hogy a túlvilágról üzent, hogy legyen a Lajos! A lényeg az, hogy most igazán boldog vagyok. (…) Ha a legmagasabb állami kitüntetést kaptam volna, akkor sem lennék boldogabb, mint ezzel a megtisztelő elismeréssel” – tette hozzá.

A Madách Színház tagja volt, amikor találkozott Luchino Viscontival, a híres olasz rendezővel, aki Thomas Mann A kiválasztott című regényének megfilmesítésére készült, és őt választotta a történet főszereplőjének:

„Két filmben látott Cannes-ban. A Feldobott kőben és a Fényes szelekben. Tőle tudtam meg, hogy a magyar kultúrdiplomácia fúrta meg, hogy én kapjam a legjobb férfialakítás díját a fesztiválon. Visconti elárulta. Ő ezen annyira bedühödött, hogy ott, helyben elhatározta, megkeres, és felajánlja a Thomas Mann-regény címszerepét. Meghívott magához Olaszországba. Milánó mellett, a családi birtokon levetítette a Rocco és fivéreit. Lenyűgözött a film. Akkor már nagyon beteg volt. Azt mondta, ha felépül, megcsinálja velem a filmet. Sajnos nem épült fel. De itthon, a szakmában gyorsan elterjedt a híre, hogy dolgozni akar velem. És most elmondok egy intimitást. Két ember volt a pályámon, aki rá akart beszélni, hogy hagyjam el az országot, mert külföldön is sikeres lehetek. Nádasdy Kálmán és Páger Antal. Nádasdy behívott magához a főiskolára. Magas hangon beszélt. Hülyézte azt, akit nagyon szeretett. „Ide figyeljen, maga hülye – mondta –, szerzek magának útlevelet Bécsbe, menjen el! Magának nem itt van dolga!” De tanár úr, most végeztem, a Madách Színház szerződtetett, óriási kollégák mellett játszom. „Akkor is! Magának külföldön a helye. Milyen nyelven beszél?” Magyarul, tanár úr. „Akkor itt a névjegykártya, hívja fel a fiamat, holnap elkezd tanulni angolul. Aztán szerzek magának útlevelet, és elmegy Bécsbe.” Bécsbe? Mit csináljak én ott, tanár úr? „Maga hülye, Bécsből majd eljut valahogy Olaszországba. Ha oda kérek magának útlevelet, kilóg a lóláb.”” – mesélte Balázsovits Lajos.

Azt is hozzátette: „Itthon tréfásan azt szoktam mondani: vigyázzatok, mert úgy döntöttem, a ravatalról is fel fogok kelni. Most egy kicsit meg vagyok rogyva, de nagyon remélem, sikerül összeszedni magam.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/33. számában jelent meg Szabó G. László tollából.

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene