Bálint Andrást a Kultúra.hu kérdezte Mi lenne ha… című sorozatában. Lapszemle.
A teljes interjú ITT érhető el.
Szerző: Seres Gerda
A kérdésre, mi volt a legnagyobb gyerekkori álma, a színművész elárulta: “Olvastam Verne Gyula, May Károly kalandos történeteit, és hasonlóan kalandos elképzeléseim voltak arról, mi leszek, ha felnövök. Kalóz akartam lenni, bár nem értettem, az mennyiben más, mint a kalauz.”
Azt is elárulta, mikor játszott utoljára a színpadon kívül: “Ma már többnyire csak a hétéves unokámmal játszunk dominót vagy Scrabble-t. Azonban volt egy időszak, amikor rendszeresen pókerpartikra jártam egy kiváló társaságba: Réz Pállal, Várady Szabolccsal és Babarczy Lászlóval. Kis pénzben játszottunk, nagyon sokat röhögtünk, elsősorban a játék és a társaság öröméért találkoztunk. Amikor Harag György erdélyi rendező Budapesten dolgozott, azt mondta: minden vágya, hogy pókerezzen. Meg is szerveztem neki egy partit Réz Palival, Csurka Istvánnal és velem. Volt egy másik társaság is – Jordán Tamás, Végvári Tamás és Márton András –, akikkel bridzseztünk. Jordán Tamás volt ennek a lelke, ő igazi homo ludens. Licittáblákat csináltunk, nagyon komolyan vettük. Minden második hétfőn találkoztunk előadás után, este tízkor. Leadtuk az egyeztetőbe, hogy aznap ne is hívjanak minket tévébe vagy szinkronizálni.”
Arról is faggatták, amikor az önálló estjeit állítja össze, elsősorban a szerző személye foglalkoztatja vagy inkább az, hogy jól mondható szövegek legyenek: “Egyértelműen a személyiség, a sors foglalkoztat; Kosztolányi, Babits, Márai vagy Radnóti esetében is így volt. Éppen ezért gyakran használok naplórészleteket, levelezést. Szerb Antalnál is az érdekelt, mi a közös bennünk. Bár Szerb Antal sorsa drámai, kedélyes, bájos csevegő volt. Nemes Nagy Ágnes visszaemlékezésében írt arról, amikor a Krisztina körúton beszélgetve Szerb Antal azt mondta: „Én vagyok a legkisebb képű író a magyar irodalomban.” Bár a Szerb Antal Száz versében kicsit előtérbe tolakodtak a versek, ezúttal is a személyesség foglalkoztat. Úgy is kezdődik az est, hogy könyvek között nőttem fel, és ott volt a polcunkon a Száz vers, Szerb Antal válogatása.”