„Mátyás királlyal meghalt az igazság, mi mégis megvagyunk” – Bálint András és Jordán Tamás válaszolt
2022. december 27., kedd 10:05
Bálint András és Jordán Tamás közös darabot írtak – barátságukról, színházszenvedélyükről, szerencséről, tehetségről, társakról, kortársakról, nagy generációkról, hűségről, csalódásról. Arról, ami volt, ami van, és ami még lehet. Azt a címet adták neki: BÁLINT+JORDÁN=160. A színházi egyenlet megoldása: ugyanabban az évben születtek. 1943-ban. 2023-ban lesznek 80 évesek.
Mindjárt. Jordán januárban, Bálint áprilisban. Gyerekkoruk óta barátok. Szomszédok voltak a szülők. Ők együtt fociztak, gombfociztak. Az egyik szeretett győzni, a másik hagyta a többieket nyerni. Egy iskolába jártak. Egy színjátszókörbe. Mindketten színészek lettek. Igazgatók. Színházcsinálók.
Az egyik úgy volt a Nemzeti Színház igazgatója tizenegy hónapig, hogy még nem volt épület, és az nem is épült fel. A másik a felépített Nemzeti direktora lett, s öt évig vezette. Baráti figyelemmel és hűséggel szeretik egymást. 72 éve.
Mindezt darabbá írták. Kétszemélyes előadásukba „vendégül hívták” a közös kedvencet, Molnár Ferencet, az egykori budapesti polgárság íróját, aki az újságíró-krónikás pontosságával ismerte a száz évvel ezelőtti város életét. De mintha csak ma lenne… Bálint András és Jordán Tamás a saját történeteik mellé beemelték Molnár Ferenc különlegesen szép írásait is. Ők rendezik saját magukat a Rózsavölgyi Szalonban.
„Radnótiban valóban készültünk egy Molnár-anyaggal, de mindketten nyakig voltunk különböző munkákban, és végül nem készült el az est. Született viszont egy dosszié különböző kigépelt szövegekkel. Utána is mindig szóba került, hogy csináljunk valamit együtt, játsszunk a Radnótiban, vagy Szombathelyen. Korábban ez megtörtént több darabban is. Tavasszal azonban kiderült, hogy jövőre mindketten nyolcvanévesek leszünk, eddig nem tudtuk. (Egymásra néznek és nevetnek.) És végül ezt a közös Molnár-estet felajánlottuk Zimányi Zsófiának, a Rózsavölgyi Szalon vezetőjének, aki elfogadta az ötletet” – nyilatkozta a Népszavának Bálint András.
„A Molnár-szövegek között időnként magunkról beszélünk, ezt egymásközt csevejnek nevezzük. A nyáron összeültünk egy Lövőház utcai kocsmában, kitettük mindketten a telefonunkat és bekapcsoltuk a hangfelvevőket. Egyszerűen felidéztük a közös múltunkat” – tette hozzá Jordán Tamás.
„Ezekből a beszélgetésekből születtek a megszerkesztett öt-hat perces csevejek. A Molnár-anyagok közül pedig elsősorban a publicisztikákat választottuk. Jövőre 150 éves Budapest. Ezért Budapestről szóló írásokat is beválogattunk. Molnár fantasztikus, éles szemű, szellemes, kegyetlen, de nagyon pontosan fogalmazó újságíró is volt, ezt bizonyítják az elhangzó szövegek. Tamás például mond egy monológot a kispolgári Samuról, akihez jön a végrehajtó és elviszi a fényezett szekrényt. Az esten szerepelnek majd színházi dialógusok, pletykák a szerelemről, házasságról. A csevejekben szó esik többek közt a pályakezdésről, a népszerűségről. (…) Mindketten negyvenhármasok vagyunk, szó esik a saját „nagy” generációnkról is. Az úttörő daloktól ötvenhaton át, amelyet végig gombfociztunk, aztán jóval később a rendszerváltás után a Demokratikus Chartáról, a Csepűrágó Fesztiválról vagy a POSZT-ról” – fejtette ki Bálint András.
A kérdésre, politizálnak-e az esten, Jordán Tamás egy Molnár-idézettel válaszolt: „Én szabad gondolkodó vagyok. Ez Pesten azt jelenti, hogy szabad gondolkodni, de nem muszáj.”
„A hazugságot tisztelni kell. Mátyás királlyal meghalt az igazság, mi mégis megvagyunk. Ha az egyik királlyal meghalna az igazság, akkor elmehetnénk a fenébe. Ez is Molnár. De korábban mindketten aktívabbak voltunk közéletileg, mára ebből a szempontból visszább húzódtunk. Azért Molnáron kívül is lesz említés politikáról, akár úgy, hogy miről nem beszélünk” – tette hozzá Bálint András.
„Én sem gondolom, hogy politizálnánk, de Molnár szavait szívesen használjuk az esten. Azt írta 1908-ban az akkori Nemzetiről: „A Nemzeti Színház igazgatói szobája a mai rendszer mellett a legszomorúbb futballpálya, amit csak el lehet képzelni. Aki itt igazgató, az a legfüggőbb és legterrorizálhatóbb ember Budapesten.”” – mondja Jordán Tamás.
Arról is faggatták őket, volt olyan időszak, amikor a színházban is csalódtak, mire Jordán Tamás úgy reagál: „Csalódni a színházban nem lehet, csalódni azokban az emberekben lehet, akik a színház működését befolyásolják.”