A háromgyerekes édesanyával és szelíd tekintetű színésznővel szolidaritásról, az olvasás és a könyvek szeretetéről, énidőről, valamint szakmai újrakezdésekről beszélgetett az NLC.hu.

A teljes interjú ITT olvasható.

Balla Eszter elsőként arról mesélt, hogy pedagóguscsaládban nőtt fel Kaposváron: „Őszintén elmondhatom, hogy abból a szempontból pokolian nehezen éltünk, hogy a szüleimnek állandóan másod-, harmadállást kellett vállalnia ahhoz, hogy normálisan megéljünk. A tanári fizetésből egyáltalán nem lehetett boldogulni már akkor sem, és ha belegondolsz, ennek már több évtizede… Azért tartom borzasztóan károsnak azokat a meggondolatlan kommenteket, véleményezéseket, tudatlan megnyilvánulásokat, amik arról szólnak, hogy „ja persze, mennek sztrájkolni, pedig nekik három hónap szabadságuk van”, mert a szüleim példájából tudom, hogy ez nem így van. (…) Mindannyian, akik szülők vagyunk, azért remegünk, hogy jó kezekben legyenek a gyerekeink, ezért különösen fontos lenne ezt a pályát helyén kezelni, elismerni és megfelelően megfizetni.”

Az interjúban az anyaságról, három gyermekéről is szó esett és arról,mikor szokott kikapcsolódni, azt felelte: „Hogy mikor van énidőm? Az olyan ajándék percekben, amikor a férjem olvassa az esti mesét, legutóbb például a János vitézt, amire teljesen rákattantak a gyerekek. Azokon az estéken, amikor már befejeztem mindent, ő olvasott, én meg csak ültem a konyhában, kényelmesen megvacsoráztam, és azt éreztem, istenem, milyen szerencse, ez a fél óra csend csak az enyém! Azt hiszem, az van velem, hogy nem is igazán tudok leállni, mert ha nincs tennivalóm, akkor csinálok magamnak, különben a tétlenség miatt bűntudatom van, és elkezdek szorongani. Tudom, butaság. Tavaly nyáron majdnem végig dolgoztam volna, ezért az egész nyarat betábláztam mindenféle izgalmas programokkal, több tábort választottam a gyerekeknek, mert akkor épp nem lett volna, aki vigyáz rájuk. Sajnos néhány nappal az olvasópróbák kezdete előtt közölték, hogy elhalasztják a bemutatót, akkor azonban már úgy volt, hogy a férjem a két kisebbik gyerekkel elutazik két hétre nyaralni. Ez már önmagában is sokkos állapotot okozott nekem, mert még sosem voltam ilyen sokáig távol a kicsiktől. Emma, a nagylányom ugyan itt maradt, de ő napközben táborozott és volt, hogy esténként a nagymamájánál aludt, tehát akkor ott, tavaly nyáron hirtelen rám szakadt egy csomó szabadidő. Úgy elkezdtem rettegni, és olyan rosszul voltam, nem aludtam, nem ettem, csak tébláboltam, aggódtam a gyerekekért – persze indokolatlanul… Pár nap múlva felhívtak, lelkesen mesélték az élményeiket, és éreztem rajtuk, hogy tulajdonképpen nem is hiányzom nekik. Azt hiszem, ekkor kattant át bennem valami és úgy voltam vele, hogy tudod mit, tök jó, ez is egyfajta leválási folyamat, és onnantól kezdve elkezdtem elengedni.”

Szakmailag is újra belendül, több előadást is próbálsz: „Jelenleg két bemutatón dolgozom. Az egyik egy kétszereplős dzsesszopera, amit Klem Viktorral játszunk majd Forgách Péter rendezésében, a Swing à la Django zenekar kíséretével. A darab bemutatója május 15-én lesz a Budapest Jazz Clubban. A szintén független PopUp produkcióval pedig egy kortárs magyar darabot próbálunk Telihay Péter rendezésében, a partnereim Bakonyi Alexa, Bandor Éva, Döbrösi Laura, Szalay Bence és a Punnany Massif zenekar egyik tagja, Felcser Máté. Május 4-én mutatjuk be a Patyolatban. Nagyon izgalmas kihívás mindegyik, a legtöbb kollégával még sosem dolgoztunk együtt. Májustól elvileg egy harmadik darabot is elkezdek próbálni, de ott már többször el kellett tolni a premier dátumát, ezért nem merek még konkrétumokat mondani. Ennyi különböző szakmai feladatom egyszerre már nagyon régen volt, izgatottan várom a következő időszakot!”

A teljes interjú ITT olvasható.