Egyre többet láthatjuk színpadon, legújabb bemutatója a Játék a kastélyban című Molnár Ferencklasszikus a Centrál Színházban. Az anyaság és a színészet összeegyeztethetősége mellett beszélgettünk díjakról, szorongásról, kamaszodó csemetékről és a tárgyak uralmáról is kérdezte a Nők Lapja.

Arról szólva, hogy nemrég vehette át a Kaszás Attila-díjat, Balla Eszter kifejtette:
„Amikor szembejött egy díjátadó esemény, vagy állami kitüntetésekről olvastam, akkor néha megfordult a fejemben, hogy lesz-e nekem ilyen valaha, de úgy igazán nem foglalkoztam vele. Nem volt bennem semmiféle sértettség, vagy olyan érzés, hogy „na most már kijárna”. Igazából teljes békében voltam azzal, hogy akár el is telhet a pályám anélkül, hogy díjat kapnék. Amikor a 6szín
(korábbi nevén Hatszín Teátrum – a szerk.) felhívott, hogy engem jelöltek a Kaszás Attila-díjra, teljesen megilletődtem, hogy biztosan engem akartak? (…) Szerencsére a közönségtől estéről estére kapom a visszajelzést.”

A színésznő azt is elárulta, hogy a castingokkal sem mindig volt szerencséje: „Az életem során ahányon voltam, annak a 98 százalékából nem lett szerep. A húszas éveimben még nap mint nap vártam a visszajelzést, de később megtanultam elengedni ezt. (…) Az HBO-n futott a Terápia című sorozat, ráadásul azokat a részeket, amelyekre jelentkeztem, Enyedi Ildikó castingolta és rendezte – vele nagyon szerettem volna együtt dolgozni.”

Arról is faggatták, maximalista-e, ha a családdal kapcsolatos dolgokról van szó:
„Szeretek mindent kontroll alatt tartani. Amikor még kicsik voltak a gyerekek, és este elmentem a színházba, mindent előkészítettem a férjemnek (Garas Dániel operatőr – a szerk.), hogy ezt add rá, azt egye meg, de még így is ezen járt az agyam. (…) Jó lett volna okosabbnak lenni már az elején. Annyi hülyeséget csinálunk, meg túlgondoljuk, pedig egy csomó dolgot lehetne lazábban is. Én nagyon stresszelős, görcsölős voltam, talán vagyok is még mindig. Persze lazultam már ebben valamennyire, de még a legkisebb gyerekem után is hosszú idő kellett, hogy azt tudjam mondani: én most dolgozom, oldjátok meg. Ez részben személyiségfüggő, de nálam biztosan benne van az is, hogy Emma Down-szindrómásként sajátos nevelési igényű.”

Balla Eszternek jelenleg heti 3-4 előadása van és sok a hétvégi munka, mert akkor járnak az emberek színházba: „Ezt a családi időből kell beáldoznom, de nem szabad elfelejtenem, hogy az első tíz-tizenkét évben rengeteget voltam otthon, és nagyon sok munkát mondtam le. Most viszont el kell fogadnia a családomnak, hogy ha kapok lehetőségeket, akkor élek velük. (…) Most az foglalkoztat a legjobban, hogy döbbenetes mennyiségű tárgy vesz körül, pedig nem vagyok gyűjtögető típus, és sokat szortírozok. Pokoli. Én ettől megőrülök. Nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy azt érezzem, egészséges, normális közegben élek. De lehet, hogy ez hiú ábránd, és ha egyszer minden fölösleges dologtól megszabadulnék, akkor is találnék valami nyugtalanítót” – mesélte a színésznő.