Balog Józseffel, a MASZK Egyesület vezetőjével többek között arról beszélgetett a Kútszéli Stílus, hogy idén kerül(ne) megrendezésre a 30. THEALTER nemzetközi színházi fesztivál Szegeden.
A teljes interjú ITT olvasható.
Balog József elsőként arról számolt be, idén 140-en töltötték ki a jelentkezési lapot a Thealterre: „Nincs a környékünkön ország, ahol ilyen széles kínálatot ölelne föl a kortárs színház. Kiválasztottunk 30 + 10 produkciót, és elkezdtünk egyeztetni a július 31 – augusztus 8. közötti időpontra.
Közben azon pörögtünk, hogy már a harmincadikkal jövünk, kellene valami szokatlan, ütős, hátrakötött sarok és felszegett áll. Valami, ami a múltunkból még most is él, és ami legalább annyit mutat előre, hogy reménykedni is tudjunk a folytatásban. Akartunk kis Európát is, igen. Szlovének, csehek, talán még valami Urbánnal érkező viharos előadás. (…) Persze, a pályázatok ugyanúgy lógtak a levegőben, mint bármelyik évben. Úgy tervezünk, hogy vannak a szándékaink és van a realitás, ami az elmúlt évek átlagaira épül.
Nem álmodunk egy kicsit sem. Megpróbálunk ébren maradni. Igen jól szórakozom, amikor fejlődésről, meredeken emelkedő teljesítményekről papolnak, hogy jobban, és előre, és tessék nagyot álmodni!
Mi is a stagnálás művészei lennénk, a szinten tartás, a kibírás bűvészei, mint annyian a környezetünkben? Már az is hihetetlen, ha nem ütnek el, nem vesznek le a tábláról, nem dob ki a nemzetstratégia, ami amúgy unalmas és buta önkény csupán” – fejtette ki Balog József.
Ahogy készen lettek, már lopakodott a vírus. „Volt, van plakátunk, soha ilyen korán, tervünk és csoportok, akik beírták a naptárjukba, hogy mikor és mennyi. Harminc lenne, de nem az a kérdés, hogy lesz, mi lesz és hogyan. Mert ezt a kérdést elfújta a realizmus és a kulturális fazonra nyírás. Most komolyan. Az, ami az elmúlt évben és előtte és előtte és előtte ért valamennyit, az hirtelen a harmadát se éri? Az elmúlt években a működési pályázatokon 20-21 millió forintot nyertünk. Az éves működésünk durván 40 százalékát. Ez most 15 százalékra omlott. Nem, nincsenek ezt pótló pályázatok, nincs több forrás, lehetőség, szponzor, mecenatúra. A 7 millió van.
Ja, tavaly több előadás, több néző, sikeresebb Fesztivál, pontos elszámolások, hibátlan teljesítés. Mennyi kellett volna ennél több? Mennyi?
Egy szervezet életében a szűkösség normalitás, lehet vele számolni. Beosztás, logisztika, rengeteg együttműködés, évente 40-50 együttes fellépése, egyedülálló kínálat a vidéki (bocs!) Magyarországon. Igen, nem tegnaptól, nem a belengetett és még el sem kezdett Déryné Program kiszivárgása óta. Jó ideje. Mennyi? Harmincadik éve. Nem a falvédőről jöttünk, és nem most. Megértettük. A TAO-pótló támogatások nyilvánosságra hozatala után teljesen, hogy nem a munkánkkal van baj. Vagy nincs baj. Vagy baj van. Vagy valami van. Illusztrációként egy példa. Egymás után szerepelünk a „megítélt TAO-támogatások” sorban, sajnálom. MASZK Egyesület 3 millió, Mórahalom, itt egy hosszú nevű intézmény következik, befogadó-színházi programmal, 30 millió. Mennyi? Harminc” – fejtette ki Balog József.
„Ugyanott lovas színház is kapható, egyszer 40, még egyszer 30 millió. Sikerült kiszámolni? Mórahalom speciális színházi igényeinek kielégítésére 100 millió TAO-pótló támogatás. Ez példa, nem károgok, nem sajnálom, dehogy.
Harmincháromszor jobban tudják Szegedtől húsz kilométerre, hogy a kortársszínházi igények, a rendhagyó színházi megnyilvánulások milyen szerepet töltenek be a magyar kultúra egészében. Előbb megemelem a kalapom. Aztán meg is eszem. Ezek szerint mi egy másik országban élünk. Más az anyanyelvünk, mások a költőink, íróink, más színészek szántották a deszkát, napszámban. Persze, ha mégis egy nyelven beszélünk, akkor értem ám. Nesze! Coki! Csak. (…) Hogy lesz-e Fesztivál? Minden konkrétum nélkül mondom, igen, lesz” – szögezte le Balog József.
Arról is beszélt, nem kezdte el nyugtatni magát:
„Nem hízelegtem. A bezárt színház halott színház. Ahol a színház halott, ott a város is halott. Ahol a színház halott, ott a lelkek is holtak. Ahol nincs színház, ott csak a kemény, tréfát nem ismerő parancsuralom marad.
Nem, nem történelmi léptékben, politikai akarnokságból vagy a diktatórikus hajlamú vezető kénye kedve szerint. Fenét. Sokkal rosszabbul áll a dolog. Ahol nincs játék, ahol nincs, aki játsszon, ahol a játékot nem élvezik, ott pillanatok alatt felnőtté fagy minden. Kedélytelen, otromba fajankóvá változik az is, aki addig próbálta tartani az egyensúlyt. Túlzás? Persze. Amikor a túlzás válik uralkodóvá és a hétköznapok részévé, akkor a nyers, strukturálatlan, kontextus nélküli erőszak kora jön. Az absztrakció, az átlényegülés, az elemelkedés, az átszínezés, a megtestesülés eltűnik az életünkből. Ez utóbbiakat okozza és teszi lehetővé a színházi találkozások sora” – fejtette ki Balog József.