A kiváló humorú Mrs. Bradshaw egy nap Görögországba szóló repülőjegyet kap, ami gyökerestül felforgatja az életét. Szembe kell néznie fiatalkori önmagával, a szabadszellemű, lázadó Shirley Valentine-nal, aki Mrs. Bradshawként mára olyan magányossá vált, hogy élete sorsfordító döntéseit kénytelen a konyhafallal megbeszélni. Például, hogy elhagyja-e Liverpoolt és a férjét, hogy Kolombusz Kristóffal együtt elhajózzanak Klitorisz szigetére…

Willy Russell remekbe szabott, szívmelengető és sziporkázóan humoros sikerdarabját új fordításban láthatja a közönség Balsai Móni nagyszerű tolmácsolásában. Az előadást, a nagy sikerrel játszott Büszkeség és balítélet rendezője, Ujj Mészáros Károly állította színpadra a Centrálban.

A színésznőt ennek kapcsán kérdezte a Colore.hu.

Arról szólva, hogyan bukkant rá a Shirely Valentine-ra, Balsai Móni elmondta: „Nagyon sokszor kerestek már meg azzal, hogy nincs-e valamilyen önálló estem, vagy egyszemélyes színdarabom, mert szerettek volna vidékre hívni játszani. Korábban nem volt ilyen, viszont amikor ránk tört a covid (rengeteg szabadidő, munkanélküliség, pénzhiány és kétségbeesés társaságában) és otthon ültünk bezárva, úgy éreztük, itt az idő!”

Azt is elárulta, mi fogta meg a darabban igazán: „Iszonyú nagy életigenlés és pozitív hozzáállás van Shirley-ben, miközben azért nagyon durva, mély dolgokról szól a darab. Érdekes, hiszen az ember azt gondolná, hogy ha egy negyvenes életéről szól egy színmű, akkor az legfőképp ehhez a korosztályhoz szól. Ahogy haladunk előre a cselekményben kiderül, hogy ez nem feltétlenül egy nőről szól, s nem is kötődik életkorhoz. A tatabányai bemutató után például egy húszéves fiú lépett oda hozzám, és azt mondta, hogy nagyon tetszett neki a darab, és rendkívül elgondolkodtatónak találta. Nem is csoda, hiszen minden kornak megvan a maga megrekedése, amikor azt érezzük: valami nem stimmel, szeretnénk változtatni rajta. Ez persze nem feltétlenül párkapcsolati dolog, hiszen beszélhetünk akár karrierválságról vagy barátságok megromlásáról is. Ilyenkor az ember azt érzi: fulladozik. Aztán elkezdünk azon gondolkodni, mi nem stimmel. Ha eljutunk odáig a folyamatban, hogy feltegyük a kérdést, mit tehetünk saját magunkért, és mit szeretnénk helyette, egyáltalán mire vágytunk régen, az már hatalmas dolog. Az effajta megrekedéseket próbálja Shirley Valentine megoldani.”

Balsai Móni szerint a darab egyik legfontosabb üzenete, hogy lásd meg magadban a vágyaidat: „Shirley arra tanít, hogy figyeljek magamra és a belső hangomra, illetve arra, hogy én mit szeretnék. Itt, ebben is megvan a terápia. Ha ez a nézőkkel is megtörténik, akkor már elértem, amit akartam. (…) Azt hiszem, ennek a nulladik pontja, hogy fel kéne ismernünk, amikor rossz helyzetben vergődünk. Ez lehet egy családon belül verbális erőszak, vagy egy kamaszkori, iskolai helyzet, de akár egy baráti kiszolgáltatottság is. Lényegében bármi. Ezt követően meg kell próbálnunk valamit tenni ellene, s innen indul a darab veleje is: halljuk meg, mi az, amit mi szeretnénk, majd szedjük össze magunkat és a bátorságunkat, álljunk ki magunkért, s merjünk lépni. Ez a másik, ami elgondolkodtató ennek kapcsán: az ember általában saját magáért nem tesz semmit. Persze nem árt, ha néha sírunk és kiakadunk, de azért vigyünk a másik zsebünkben egy nagy adag humort. Aztán lépjünk!”