Bán Bálint a Papageno-nak nyilatkozott felelősségvállalásról, színházról, irodalomról, Y generációról, SZFE-ről. Lapszemle.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, milyennek érzékeli a jelenlegi közhangulatot, kollektív közérzetet, Bán Bálint elmondta: „Nem kifejezetten kultiválom az aktuális kultúrpolitikai álláspontokat. Ijesztő szerintem, hogy nincs szükség gondolkodásra, kultúrára, vagy ha esetleg igen, akkor csakis olyanra, amilyen bizonyos emberek ízlése szerinti, a többi tűnjön el a felszínről. Ez rendkívül furcsa. Többek között ide tartozik az SZFE letarolása, az erőből kommunikálás és a despota intézkedések az intézménnyel szemben.(…)”
Rácz Ráhelnek arról is beszélt, miért vállalta, hogy az SZFE ügyében az első tüntetés „házigazdája” lesz: „Elképesztően fontos időszaka volt az életemnek az egyetemi periódus, annyira sokat kaptam az SZFE-től, hogy úgy éreztem, nem tehetem meg azt, hogy kibújjak a feladat alól.”
Bán Bálint úgy látja, jelenleg szétrombolják az intézményt: „Ez az ügy azért mozgat meg annyi embert, azért hordanak sokan sárga maszkot, azért tesznek piros-fehér szalagot autókra, biciklikre, ablakokra, kirakatokra, mert ez már valójában nem az SZFE-ről, hanem a szabadságunkról szól.”
A színész szerint szükség volna egy egymást tisztelő diskurzusra a magyar művészközeg egyik alappillére kapcsán.
A felvetésre, miszerint sokan tartják 2020-at a változások évének, kifejtette, nagy váltásként élte meg, hogy a Tháliából volt a k2 Színházhoz szerződött: „Hiszem, hogy egy művésznek, így a színésznek is feladata van. Fel kell nyitnia a szemeket, rá kell mutatnia, reflektálnia kell bizonyos jelenségekre, problémákra. Ez nagyon hiányzott nekem a tháliás időszakomból, és egyre égetőbb lett legbelül. Az ember hajlamos elkényelmesedni és beleülni a jóba, miközben elfelejti, hogy nem az igazi önvalóját éli.”