2015-ben szerződött a Thália Színházhoz. Öt év után úgy döntött, a 2020/2021-es évadot már a k2 Színháznál folytatja. Bán Bálintot Zelei Ági kérdezte a Színházista oldalán.
A teljes interjút ITT olvashatja.
A kérdésre, hogyan lett színész, Bán Bálint elmondta: „Azt hiszem, nálam ez oda vezethető vissza, hogy a legtöbb örömömet, a legtöbb szenvedélyt végül ebben találtam meg, sikerélményem is volt benne, ez tudott kiteljesíteni. Körülbelül az utolsó két gimnáziumi évben foglalkoztatott igazán az irodalom, akkorra értem meg arra, hogy ez iránt is nyitott tudjak lenni. Akkor értettem meg olyan összefüggéseket, amelyek egy komoly regényt vagy verseskötetet jellemezhetnek.”
Elsőre felvették a Színművészetire. Arról, mit mondana most az akkor felvett Bálintnak, milyen tanácsot adna neki, elárulta: „(…) Semmit nem bántam meg és semmit nem csinálnék máshogy, hiszen akkor ma nem az lennék, aki. Ami a legfontosabb volt, hogy egyenes tartásra neveltek, nem szoktam, nem is tudok hazudni, egyszerűen nem látom értelmét. És közben hiszek benne, hogy minden okkal történik. Ezért nem mondanám egyik Bálintnak sem, hogy másként csináljon bármit is.”
Azt is hozzátette, hisz benne, hogy fontos pillanatok azok, amikor egy kicsit le tudjuk lassítani az időt magunk körül: „Szeretek csak úgy ülni otthon a kanapémon, a szabadban egy domboldalon csillagokat bámulni, az utcán megállva csak nézni a várost.”
Arról is faggatták, el tudják-e bizonytalanítani a visszajelzések: „Kevésbé kéne vágyni a megfelelésre, bár a felnőtté válással sokat lefaragtam már ebből. Amikor az Egyetemre kerültünk, elképesztően sok energiám ment el arra, hogyan legyek jobb, ügyesebb, hogyan épüljek, hogyan bővítsem a színészi fegyvertáramat. Olykor szem elől tévesztettem magát a legfontosabb célt, a játék örömét, az együtt alkotásnak az örömét”
Egyetem után egy évig szabadúszó volt, 2015 óta a Thália társulatának volt tagja, a következő évadban pedig a k2 Színházhoz szerződik. Ennek kapcsán kifejtette: „Nyitott, utazó lelkű ember vagyok. (…) 30 éves lettem, most vagyok erőm teljében, színészi teljesítőképességem csúcsán, miért ne próbálnám meg, hogy mit érek, miért ne csinálnék valami olyat, ami most jobban foglalkoztat? Még nincs gyerekem, miért ne mennék bele egy ismeretlen helyzetbe? Érdekelt a szabadúszás is, érdekelt az is, hogy egy vagy több másik intézményben kaphassak új impulzusokat. Nagyon szerettem ezzel a csapattal lenni és hiányozni fognak, de most mennem kell, és majd meglátjuk, mi lesz. (…) A Thália-k2 fordulat egy bátor döntés és egy abszolút nehezebb út keresése, a kényelem félretétele. Van Vonnegutnak egy híres beszéde: „Használjanak fényvédő krémet.” Nagyon jó tanácsokat ad az élethez ebben a szövegben, humorral, szeretettel. Többek közt azt is mondja, hogy minden nap csináljunk valami olyat, ami kényelmetlen.”
A SZFE épülete elé rendezett tüntetésen ő volt a bemondó. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Egy életre bánnám, ha azt a rengeteg jót, amit az egyetemről kaptam, nem adnám vissza azzal, hogy megteszek mindent, ami tőlem telik. Ha erre kérnek, annak kutya kötelességem eleget tenni. Végtelenül szomorú vagyok a dolgok jelenlegi állása miatt, és főleg az bosszant, hogy olyan emberek csatározása határozza meg az én életemet, akik saját sértettségük miatt szájzárat kaptak, és túl sok forog most kockán, mintsem, hogy ezt egy vállrándítással el lehessen engedni a fülünk mellett.”