SZFEMácsai PálMajor FesztCziegler BalázsVidnyánszky AttilaBondoró Fesztivál
  • facebook
  • instagram
  • 2020. július 8., szerda

    “Tudtuk, hogy ez az anyag fontos nekünk” – Bán Bálinttal és Mózes Andrással

    2020. február 24., hétfő 15:49

    A Füge Produkció, a TITÁNium Színházi Projekt és a 011 Alkotócsoport mutatta be február 8-án Radnai Márk rendezésében a román szerzőnő, Gianina Carbunariu Mady Baby című drámáját Bán Bálint, Hartai Petra és Mózes András szereplésével. A produkció az V. TITÁNium Színházi Projekt Jurányi-díjas előadása. Bán Bálinttal és Mózes Andrással beszélgetett Bordás Katinka.

    Hogyan találkoztatok Gianina Carbunariu Mady Baby című darabjával? Miért fontos számotokra?

    Bán Bálint: 10 éve találkoztam vele a Merlin Színházban, amikor vendégjátékként érkezett Budapestre a Gianina Carbunariu írta és rendezte Mady Baby című darab. Már akkor azt éreztem, hogy egy nagyon erős színházi anyagról van szó, amit szerintem magyar viszonylatba helyezve még jobbá lehetne tenni. Az volt a vágyam, hogy utánajárjunk annak, hogy jól gondolom-e. Amikor elkezdtünk foglalkozni az anyaggal, addigra tudtuk, hogy fontos nekünk, mert nagyon erős hatásokat gyakorol a téma, amit a darab feldolgoz, a családon, kapcsolaton belüli erőszak, a kiszolgáltatottság, a nihil, az útkeresés. A darabban, mint egy népmesei fordulat, a főhős külföldre megy szerencsét próbálni egy jobb jövő érdekében… Lesújtó, iszapszerű létezés övezi a darabot. Hatásában erős, de közben divatos, mondanivalóját el nem veszítő előadás született.

    Mózes András: Bálint adta kezembe az anyagot, és engem is megnyert a nyerseségével, szikárságával, a lényegre törő mondanivalójával, jelenidejűségével, szóval mindenképp szerettünk volna vele foglalkozni. Miután leadtuk a pályázatot a TITÁNium Színházi Projektre, azon voltunk, hogy minél erősebb csapatot tudjunk magunk köré gyűjteni.

    Radnai Márk a rendező és Hartai Petra a női főszereplő. Miért esett rájuk a választásotok?

    Bán Bálint: Érdekes helyzet volt, hiszen megálmodtunk magunknak egy szerepet, köré egy projektet, kijártuk az utat, és ezúttal nem minket kértek fel színésznek, hanem mi kértük fel a rendezőt, sőt a kolléganőt is. Izgalmas volt megtalálni azt a színésznőt, akiről azt is elhisszük, hogy tinédzserlány és azt is, hogy nem az. András ajánlotta Hartai Petrát.

    Mózes András: Petra egy évfolyammal alattam járt a Kaposvári Egyetemen. De több színésznőt megnéztünk előadásokban. Radnai Márkkal Bálint már dolgozott, én pedig vágytam a vele való közös munkára, és arra jutottunk, hogy Márknak jól állna ez az anyag, ismertük a stílusát: naturalista, nyers, filmes, véres, vagány, dögös, de szándékorientált színházat csinál. Márk kellett ahhoz, hogy ne lágyítsuk az anyagot, hanem úgy beszéljünk róla, ahogy van.

    Hogyan emlékeztek vissza a próbafolyamatra? Könnyű volt belehelyezkedni ezekbe a karakterekbe?

    Mózes András: Nagy kihívás volt ez a szerep. Nehéz volt azonosulni Voicuval, a tetteivel, megérteni a döntéseit, hogy mik mozgatják, de Márk jól ösztönzött. Alkatilag is távol áll tőlem ez a karakter, de így izgalmasabb, mert annál váratlanabb, ijesztőbb tud lenni a kiszámíthatatlanságában, szélsőségeiben.

    Bán Bálint: Bogdant játszom, aki – azt gondolhatnánk -, hogy közelebb van hozzám, vagy egy átlagemberhez, mint a szélsőségesebb strici, akit András játszik. Mindkét férfi nagyon erőszakosan, saját szándékaik mentén kihasználja a nőt, és a helyzetet, csak magukat tartják szem előtt. Bogdan és Voicu mélyebben van a mocsokban, mint Madalina. Mindhármuknak megvan a maga tragédiája, de a legnagyobb tragédia kétségtelenül a lányé.

    Mózes András: Három különböző természetű embert látunk, de mindháromban közös az életösztön, a fennmaradásért, túlélésért való küzdelem, de az út nagyon különböző.

    Az V. TITÁNium Színházi Projektre pályáztatok, mit vártatok a mentorprogramtól és mi valósult meg abból?

    Mózes András: Fontos megemlíteni, hogy két évvel ezelőtt Bálinttal létrehoztunk egy előadást, A Grönholm-módszer-t, amit a Thália Színház befogadott. Én rendeztem, Bálint játszik benne, és megtapasztaltuk, milyen összetett dolog létrehozni egy produkciót, olyan nehézségek merültek fel, amiket színészként még nem tapasztaltunk, így magunknak kellett kijárni az utat produkciós vezetőkként. De szerettünk volna az előadás készítésről tanulni, ezért is nagyon örültünk a pályázatnak, hogy ebbe jobban beleláthatunk. Nagyon hasznosnak bizonyult, mert gördülékenyebben tudtuk tervezni a projektünket, a modulok révén szakmai segítséget kaptunk akár az online marketing, a színészegyeztetés, akár jogikérdések, financiális tervezet kapcsán. Emeltebb szinten tudtuk előkészíteni az előadást, mint két évvel ezelőtt.

    Bán Bálint: Így van. Jó volt az, hogy volt előképzettségünk, de a TITÁNium még tovább bővítette a tudásunkat a fél éves mentorprogram alatt. Az új jellegű TITÁNium arra sarkall, hogy tanulj meg megállni a saját lábadon az újonnan megszerzett tudással.

    Milyen volt a bemutató fogadtatása?

    Bán Bálint: Azt látjuk, hogy a darab nemcsak olvasva, hanem színpadon is elképesztő hatást gyakorló anyag, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Ezt szerettük volna: elmesélni ezt a történetet és beégetni bizonyos dolgokat, és hatást elérni, ami úgy tűnik sikerrel járt. Amilyen az anyag, és ahogy színpadra került nem lehet kívül maradni.

    Mózes András: Egy jófajta gyomrost kaptak a nézők. Több ismerősünk, akikkel beszéltünk az előadás után, meg akarta osztani a személyes élményét a látottakkal kapcsolatban, elkezdték maguktól mesélni, kikívánkozott belőlük. Ha valamiért, ezért már volt értelme. Kérdés nélkül megnyíltak a személyes történeteikkel, lehet, valamit feloldunk bennük.

    Szerző: Bordás Katinka

    - Színházi pillanatok az Instagramon -