Bánfalvi Eszter a Papagenonak mesélt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Fodor Orsolya rendezésében megvalósuló Krétakör című tantermi bemutatóról, Brechthez való viszonyáról és a szabadúszásról is.

A teljes interjú itt olvasható.

Bánfalvi Esztert elsőként Brechthez való viszonyáról kérdezték: „Még a Színművészetin Zsótér Sándorral volt egy Brecht kurzusunk, ahol elsőként a Kaukázusi krétakört elemeztük. Visszajöttek most Zsótér szavai is. Erős élmény, hogy mennyire jelen idejű mondatok vannak a drámában. Nekem nagyon zsigeri Brecht. Amit a gimnáziumban tanítottak vele kapcsolatban, a hideg színház, a kívülmaradás, ez a fajta élményem vele egyáltalán nincs meg… Valami téves elvárás volt, mint például Csehovnál is, hogy elnyújtva, szomorúan kell játszani. Brechten is volt bélyeg, szerintem tévút. Engem nagyon eltalálnak a mondatai. Időről-időre mindig új felfedezés” – mondta.

„Egy jó drámánál nem mutatkozik meg az eltelt idő, nekünk lesz több találkozásunk az élettel, több mindent hallunk meg vagy egyáltalán meghallunk, megértünk mondatokat. A nagy szerzőknél mindig jelen idejű a darab, jelen idejű a kérdés, a gondolat, a felvetés. Valószínűleg azért talál el mindig, mert új felfedezéseim vannak a saját életemből, felismerek embereket, viszonyokat. Ez fontos” – szögezte le a színésznő.

Mesélt a Krétakörről, a közös munkáról Fodor Orsolya bábrendező szakos hallgatóval: „Orsival azon felül, ami szerintem alapvetés, hogy felkészült és mélyen izgatta az anyag, kíváncsi, nyitott és empatikus. Ha valaki kíváncsi, akkor bátor kísérletezni, bátor változtatni. És ami a legfontosabb, bátor tévedni, mert anélkül nem találjuk meg azt, amiről közösen akarunk beszélni” – folytatta.

„Erősen meghatározta a rendezést, hogy bábrendező szakos, mert a gyerek, aki „néma szereplő”, speciálisan van jelen. Egy tárgy, egy pulóver jeleníti meg őt. Fontos, hogyan válik a tárgy élő emberré. Az, ahogy Orsi gondolkodott benne, szép, emberi megoldást hozott.”

Beszélt az szombathelyi Színház utáni elmúlt két évről és a felhalmozott enrgiákról is: „Ebben a két évben is dolgoztam, de valóban olyan vagyok, akiben gyűlnek a mindenféle energiák és erős igényem van kiadni magamból. Hogy azután ez hol hasznosulhat, sokszor lutri, de ha jó anyaggal, izgalmas alkotókkal találkozik az ember, az nagyon nagy boldogság.”

Végül a szabadúszásól is kérdezték: „Nagyon vágytam már rá. Az állandó társulatok mellett mindig játszottam különböző alternatív társulatokban, más kőszínházakban. Izgat, hogy különféle emberekkel találkozhatok. Most nem akarok másban gondolkozni. Igaz, teljes bizonytalanság, ugyanakkor felszabadító. Azt hiszem, hosszabb távon is most ebben találtam meg a komfortomat.”

Forrás: Papageno.hu