KulisszaSzász JánosVígszínházSzarvas JózsefHegedűs D. GézaBródy Vera
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 24., vasárnap

    Bánki Gergely: “Mindig mindent csak humorral tudok kezelni”

    2020. március 17., kedd 07:56

    Játszik, rendez, ír és szorong – így telnek Bánki Gergely mindennapjai, de fő tevékenysége mégis csak a játék, és abban is, mint minden másban, a humort keresi elsősorban. A színészt a Marie Claire kérdezte.

    Az interjú idején épp véget ért a Zűrzavar 2045 próbája az Örkény Színházban. Az új darabnak nemcsak szereplője, de az egyik írója, vagy ahogy ő mondja, átírója is. A kérdésre, alábbhagyott-e az intézményekkel szembeni szorongása, elmondta: “Az életem legnagyobb részében nem nagyon tudtam kompatibilis lenni ezekkel az intézményi keretekkel. De most van egy hat hónapos kislányom, és ez rengeteget változtatott rajtam. Amióta ő van, azt veszem észre magamon, hogy minden próbára időben megérkezem, ami azelőtt soha nem történt meg. Notórius, 5-10 percet garantáltan késő voltam mindig. De annyira rendszerezi mindenemet, a lelkemet, az életemet a kislányom, hogy ez is megváltozott.”

    Bánki Gergely / Fotó: Jurányi

    A késésről szólva Bánki hozzátette: “A Krétakörben voltam nagyon sokáig, Süsü (Schilling Árpád rendező – a szerk.) mindig próbált valahogy hatni rám ez ügyben. Szerintem én voltam az egyetlen ember a Krétakör történetében, akivel szemben a fizetéslevonás szó valaha is elhangzott. Szegény Süsüt sikerült az őrületbe kergetnem. A dolog egyszer odáig fajult, hogy tajtékozva odarohant hozzám a sokadik késés után, és azt hajtogatta, hogy fizetéslevonás, fizetéslevonás! Nem érdekel, fizetéslevonás! Aztán persze nem került rá sor”.

    Schillingnek nagyon határozott véleménye van a jelenlegi közállapotokról, amit nem is fél kimondani. Bánki Gergely saját bevallása szerint azonban filozofikusabb alkat: “Süsü soha semmiféle megalkuvást nem tűrt, belőlem viszont ez a fajta gyakorlatias radikalizmus mindig is hiányzott. Én is nehezen létezem kompromisszumok között, ha ilyen helyzet adódik, elkezdem magam rosszul érezni, és általában gyorsan kifarolok belőle. Viszont inkább megfigyelem, mi miért történik úgy, ahogy – mintsem, hogy beleálljak, ellenálljak.”

    A 46. életévében jár. A bús, negyvenéves férfi panaszait a 40! avagy Véges élet című előadásban juttatja kifejezésre: “Ez egy szkeccskabaré, négyen csináljuk: Stefanovics Angéla, Mészáros Béla, Keszég Laci és én. Az én fejemből pattant ki, hogy az életközepi krízissel kezdeni kéne valamit, aztán együtt, négyen raktuk össze az előadást. És naná, persze hogy szorongok. Tizenévesen már attól rettegtem, hogy mi lesz, ha húsz leszek. Sőt emlékszem, gyerekként kiszámoltam, hogy 2000-ben majd hány éves leszek, és persze elborzadtam. (…) Az élet múlásán való merengés remek alkalom a szorongásra.”

    Arról, mi oldja a szorongást, úgy vélekedett: “Mindig mindent csak humorral tudok kezelni. Reflexből jön, jóformán csak az ökörségeken jár az eszem. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan időszak volt az életemben, amikor elfogyott a humor. Visszatérő helyzet a párkapcsolataimban, hogy egy-egy élesebb vita során egyszer csak azt mondja a párom, hogy ne röhögj! Nem a másikat akarom ezzel tudatosan bántani, egyszerűen csak valahogy mindig meglátom a helyzet görbe tükrét, magamat, ahogy ágálok, az egész helyzet fonákját.”

    Köves Gábor interjúja a Marie Claire magazinban olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -