Az egyetem körüli botrány egy régóta húzódó elégedetlenségre tett rá egy lapáttal, ezzel együtt Bánsági Ildikó úgy érzi, kicsit belehal a távozásba.
A kibeszéletlen, megoldatlan ügyek miatti elégedetlenségem vezetett felmondáshoz. Az utolsó pont a Színművészeti Egyetem volt, ami látszólag véletlenül összekapcsolódott azzal a folyamattal, amit évek óta tapasztalok a szakmában. Hogy leszoktunk a beszélgetésről, a problémák kitárgyalásáról. Nem álltunk ki a tao mellett sem, nem fogtunk össze, mert mindenkiben nagy a félelem, hogy elveszíti a munkahelyét. Az egyetem esetében történt egy döntés, amit nem előzött meg megegyezésen alapuló szakmai vita. És így az erő érvényesült, az erős legyűri a gyengébbet alapon
– nyilatkozta Bánsági Ildikó a HVG-nek adott interjújában a kérdésre, hogy mi vezetett ahhoz, hogy a Színművészeti Egyetem új kuratóriumának bejelentése után felmondjon a Nemzeti Színházban. Azt is kiemelte, hogy mindezzel együtt nem volt könnyű a döntés:
ebbe én is egy kicsit belehalok
– fogalmazott.
A színésznő arról is beszélt, a dolgok kibeszélésnek hiánya a felmondásakor is megjelent: Vidnyánszky Attila annyit mondott csak a döntés kapcsán, hogy sajnálja, míg annak idején Marton László hosszan győzködte, amikor a Vígben mondott fel: “Jólesett volna, amennyiben nem azt hiszi rólam, hogy azért megyek el, mert más irányban gondolkodom, ha megkérdezi, mi a baj, beszéljünk pár mondatot.”
Bánsági már jó ideje úgy érezi, nem hozzák helyzetbe a Nemzetiben, keveset játszott, és a szerepeiben sem érezte azt, hogy kiteljesedhet. Emellett a színházcsinálásba begyűrűzött politikai áthallások is megviselték, főleg azért, mert ő pártatlannak érzi magát. Mint mondta,
rosszul hangzik, de keljfeljancsinak érzem magam, akit lökhetnek balra, lökhetnek jobbra, én meg állok középen.
Azt is hozzátette: “Lassan álltak össze bennem a dolgok kezdve attól, hogy nincs egy tükröm az öltözőben odáig, hogy ha kitekintettem a színházon, azt vettem észre, hogy árok alakult ki a szakmában. Akikkel régen partnerek, kollégák voltunk, egy csapathoz tartoztunk. Nem politizáltunk, hanem szerepeltünk; azért küzdöttünk, hogy jók legyünk, a közönségnek akartunk játszani, hogy szeressenek minket. Aztán behömpölygött közénk a politika, az ide-oda igazodás. És valahol elveszett a színházcsinálás örömteli légköre.”
Arról szólva, mi vár rá, kifejtette: “A lelkem mélyén azt gondolom, hogy nem kell aggódnom, új utak nyílnak előttem. Balázs Zoltán meghívott az Operettbe, a Nine című musicalben Sophia Loren szerepére. Látott a Játékszínben a Florence-ben, ahol az Éj királynője koloratúr áriáját énekeltem. Csányi Sándor első filmrendezésében is szerepelni fogok, a vírushelyzet miatt a forgatás átcsúszott jövőre. Sajnálom, hogy korábban a Rózsavölgyi Szalon meghívásának nem tudtam eleget tenni, mert amikor a felkérés ért, még úgy volt, hogy a Nemzetiben próbálok éppen.”
Az MMA tagsága kapcsán nagyra törő elképzelései voltak arról, hogy második Gobbi Hildaként a színészek érdekképviseletéért harcol. Erről szólva úgy nyilatkozott:
“Évek óta kezdeményezem egy színészkamara létrehozását. Ügyvédekkel tárgyaltam, kidolgoztam egy tervet arra vonatkozóan, hogy az ország összes, aktív, nyugdíjas és nem gyakorló színésze fogalmazza meg röviden a problémáját, mert szakmailag nagy gáz van.
Azt látom, hogy nincs meghatározva, meddig foglalkoztathatják a színészeket a stúdiók, a tv csatornák, hogy kitermeljék a bevételüket. Megszűnt az egyeztető bizottság, mindenki elvállal mindent, tekintet nélkül a többiekre. Ezekből az észrevételekből készülne egy törvényjavaslat, amit végül a parlament elé kell vinni. Mint ahogy Gobbi Hildának és legutoljára Törőcsik Marinak sem sikerült, ez az elképzelés is akadályokba ütközött eddig. De nem adom fel.”