Bánsági Ildikó adott karácsonyi interjút az Új Szó-ban Szabó G. Lászlónak.
A teljes interjú itt érhető el.
A teljes interjú itt érhető el.
3 éve, hogy eljött a Nemzeti Színházból. A kérdésre, nem bánta-e meg, Bánsági Ildikó egyértelműen azt felelte: “Nem. Pedig szeretem a közösséget. Hontalanná váltam. Voltam már az negyven és ötven között is. Akkor még bőven előttem volt sok minden. Ismerős az érzés. De minél idősebb vagy, annál nehezebb elfogadni. Jött a Covid, és az is mindent keresztülhúzott. Volt sok lehetőség, felkérés, egyszercsak minden megszűnt. És most is ez van. Csúszik-mászik minden körülöttem. Így nagyon nehéz. Én húztam. Mindig. Most nem húzok.”
Klaus Maria Brandauer mondja a Mephistóban: „A valódi művészet mindig megmarad tisztának.” Nicolette von Niebuhrt játszotta mellette. A felvetésre, miszerint nyilván őt is a tiszta művészet iránti vágy vezérelte, amikor kilépett a Nemzeti társulatából, a színésznő elmondta:
“Ez borzasztó nehéz volt. A politika! Amikor egy csapat mindenféle tárgyalás, megbeszélés nélkül berúgta a színművészeti egyetem kapuját, és megsemmisítették a múltunkat, színészek, rendezők, operatőrök múltját, az nagyon megviselt. Kezükben a hatalom, és irányítanak. Ilyen helyzetben nem volt maradásom a Nemzetiben. De nem fogalmaztam meg magamban a művészet tisztaságát. Lehet az itt is, ott is tiszta, de hogy valaki meghatározza, hogy az pontosan milyen, azt kikérem magamnak. Volt egy átkos, szocialista életünk, volt egy rendszer, volt Film Színház Muzsika és Filmvilág, tévéfilm és tévéjáték, most semmi nincs.
Emberek vannak, akik meg akarják határozni az életünket, diktálják, mi a jó, mi a rossz. Ki hatalmazta fel őket erre? Fájdalmas ez nekem. Harcos típus vagyok, de kellenek a társak. Haumann Péter sajnos meghalt, de állnak még mellettem így is néhányan, akik normálisak, és mernek beszélni. Utálom ezt a szétszakítottságot. Táborok vannak, amelyek hívnak – vagy nem. Nem egymást leintve, hanem emberi módon kellene megvitatni dolgokat. Lehet, hogy neki van igaza, lehet, hogy nekem, de jussunk el odáig.”