Noha Bányai Tamás színházi világítástervező Budapesten él és dolgozik, évtizedek óta vállal munkát külföldön, elsősorban német nyelvterületen. Számára a német, az osztrák, a svájci és a svéd színházi közeg többek közt abban különbözik a magyartól, hogy azokban olyan támogatást kap az ember, hogy a produktum tényleg csak tőle függ. A Népszava kérdezte.
– A végén csak magadat okolhatod, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelted. Persze az utóbbi időben Nyugat-Európában is érezhető a kultúra forrásainak csökkenése és mindaz, ami ezzel együtt jár.
A hazai művészeti szcéna eluralásáról kritikus véleménye van:
“Sajnos látom, hogy a sikeresen működő dolgokat egyes önjelölteknek mindenképpen el kell venniük, mert azt hiszik, hogy az majd utána is ugyanúgy fog működni, mint előtte, de immár az ő dicsőségükre. Ilyen viszont nem létezik, hiszen abban már nincsen benne azoknak a szíve és lelke, akiknek azt a tehetsége és ízlése működtette korábban. A társadalmunk mindig kitermeli azokat a figurákat, akik a munkát nem akarják elvégezni, akik a dolgokat nem felépíteni akarják, hanem megszerezni. És ehhez a tekintélyelvű politikai rendszer, a demokratikus fékek hiánya, a megosztott társadalom és az ingoványos erkölcsi alap tökéletes hátteret biztosít.
Szinte hívogatja az agresszorokat, hogy gyertek, most végre tietek a pálya.”
Bányai évtizedekig dolgozott a kaposvári Csiky Gergely Színházban, melyet bár Babarczy László igazgató át akart adni Znamenák Istvánnak és Mohácsi Jánosnak, az végül a kormányközeli Schwajda Györgyé lett.
“Sajnos látni lehetett, merrefelé tartanak a dolgok. Ennek elsősorban politikai, de belső okai is voltak. Babarczy a nyolcvanas években egy hatékony és színvonalas színházi műhelyt épített föl, elképesztő politikai ellenszélben. A végére azonban belefáradt, nem maradt elég energiája, hogy az utóéletét biztosítani, védeni tudja. Bár szerette volna, hiszen a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának létrehozása is részben ezt a célt szolgálta volna, de azt is megszállták” – nyilatkozta az alkotó.
Bányai nehéz szívvel nézte, hogy Schilling Árpád a hazai politikai környezetre reagálva ma távol a hazájától dolgozik: “Ő tudatosan beleállt politikai, társadalmi ügyekbe, pozitív változásokat szeretett volna elérni azon a Magyarországon, ahol tudvalevőleg csak nagyon kevesek állnak ki az ember mellett. Szerintem elfogyott körülötte itthon a levegő, ami nagyon fájdalmas, mert azt illusztrálja, hogy nem lehetsz próféta a saját hazádban.”