„Bárány volt” – Több százan emlékeztek Szilágyi Istvánra a Győri Nemzeti Színház előtt
2020. május 8., péntek 11:36
Több százan gyűltek össze a Győri Nemzeti Színház előtt, hogy megemlékezzenek a tragikus körülmények között elhunyt művészre. Pályatársak barátok és színház rajongok helyeztek el egy-egy gyertyát a teátrum bejáratánál.
Mellbevágó érzés volt – fogalmazott Nagy Balázs, a színház színésze –, meglátni a sok gyertyát, „Pityinek” a portréját, és azt, hogy mennyien eljöttek. Ilyenkor azt mondja magának az ember, ááá ez most nem történik, kizárt, ezt most álmodom.
A Győri Nemzeti Színház igazgatója a Tizedes és Többiek című darabban játszott Szilágyival. Forgács Péter szerint Pityi a színpadon előadott monológjaival mindig megríkatta a közönséget, akkora tehetséggel bírt.
„Soha nem felejtem el, amikor én gyerek voltam. A 60-as években a kultikus sorozatot, A Tenkes kapitányát néztük és ő volt benne az egyik állandó szereplő, én pedig soha nem gondoltam volna azt, hogy eljön azaz idő, hogy én valaha játszanék vele egy színpadon. És eljött. És el is ment.”
A Győri Nemzeti Színház a saját halottjának tekinti a Kisfaludy Életműdíjas művészt.
Szilágyi István közel 18 évig, a kilencvenes évektől a néhány évvel ezelőtti nyugdíjazásáig játszott a Győri Nemzeti Színházban. A társulat többször összefogott, hogy segítsen a nehéz körülmények között élő színésznek, adományt gyűjtöttek nekik. Amikor a nyugdíjazása után otthagyta a felújított, kényelmes győri színészlakást, ezt a színház gondnoksága méltányosságból továbbra is fenntartotta számára, és amikor 2017 februárjában híre ment, hogy Rákosligeten milyen szegénységben élnek a feleségével, a Facebookon üzentek neki, hogy visszavárják ide. A színész azonban nem élt a lehetőséggel, inkább a lepusztult kertes házban maradt, ahova fiát is be tudta fogadni.
Ha csak némán átment a színpadon, akkor is olyan hatást gyakorolt a közönségre, hogy mindenki elkezdett tapsolni. Végtelenül jószívű, elveszett kis ember volt. Magától ritkán szólalt meg, de ha az ember leült vele beszélgetni, a humor elapadhatatlan forrása volt
– emlékezett rá a Kisalföld.hu cikkében a színház igazgatója, aki már korábban bejelentette, hogy a társulat anyagilag is támogatni szeretné a színész végső nyugalomra helyezését. Forgács Péter egyúttal a győri színház egyik legemblematikusabb tagjának nevezte Szilágyi Istvánt.
„Bárány volt. Mostmár úgy tűnik áldozati bárány … Növényevő volt. A másik húsába soha nem harapott. Ropogós fűvel táplálkozott.
Először a Vígszínházban játszottunk együtt a Kakukkfészekben. Az elmegyógyintézetben játszódó darabban csak súlyosan terhelt betegek mozogtak a színpadon, ki-ki hozva a felcicomázott színészi bolondkarakterét… Nem így Pityi … Akkor még lehetett dohányozni a színpadon, mindenki bőszen pöfékelt. Pityi is … De mivel szerepe szerint kataton beteg volt, nemigen tudott foglalkozni a dohányzás legalapvetőbb biztonsági előírásaival …
Egyszer fel is gyújtotta magát: „Pityi te égsz!!!” – üvöltöttük a takarásban. Épp akkor kellett kicsoszognia a színpadról. Mindenki őt oltotta… Bujtor és Koncz és mi mindannyian hős tűzoltókként dicsőültünk meg. Annyira beleélte magát a szerepébe, hogy a beleélésbe majdnem belehalt… Aztán egy Zsurzs-film forgatásán találkoztunk. Lakájt játszott. Majdnem néma szerep. Statisztált. Miért csinálod ezt, Pityi – kérdeztem Tőle. Ne viccelj, jelentős szerep… Ő a besúgó… – hárított…
Így lett a magyar filmművészet legfoglalkoztatottabb színésze… Itt, Győrben meg számtalan együttlét színpadon, büfében… Számomra legemlékezetesebb a Tizedes Erdészében… Kicsi szerep. Lényege a fiát félti/ menti… úgy megy ki a színpadról, hogy sírva ismételgeti a fia nevét. Torokszorító volt. Bárány volt, mondom… áldozati Bárány”
– emlékezett a Győri Nemzeti Színház teljes társulata nevében Maszlay István színművész.
Forrás: ATV, Index.hu, Kisalföld, Győri Nemzeti Színház