A legnagyobb népi írónk, Móricz Zsigmond szatmári néprajzi gyűjtései során került igazán közel a magyar paraszti kultúrához. A parasztság életének megismerését tartotta legfőbb iskolájának: „Kimeríthetetlen mondanivaló duzzadt bennem, és 25–30 év alatt nem fogyott ki az a tarisznya, amit ott és akkor tömtem meg mohó kapzsisággal a nép életének mindenféle anyagával” – mondta el egy visszaemlékezésében.

Ő az, aki igazán ismerte és legmélyebben együtt érzett a magyar parasztság sorsával, s nemcsak azért, mert az ő gyökerei is oda vezettek vissza, hanem mert egész életében visszajárt hozzájuk töltekezni, gyűjteni, óvni, szidalmazni.

Móricz elsőként mutatott példát arra, hogy miként lehet és kell a nemzeti hagyományainkat leginkább megőrző parasztság kultúrája felé szeretettel fordulni.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckölteményében Móricz Zsigmond tiszazugi méregkeverő asszonyai, a Pillangó című kisregény szerelmespárja és a címadó Barbárok novella szereplői, kedves szatmári gyűjtéseinek parasztjai kelnek életre.

Az előadás szemet gyönyörködtető koreográfiáját Zs. Vincze Zsuzsa, Kossuth-díjas, érdemes művész és Zsuráfszky Zoltán, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, kiváló művész készítette.

Előadja a Magyar Nemzeti Táncegyüttes 
Zene: Kiss Ferenc, Gryllus Dániel, Árendás Péter, Balogh Kálmán

Rendező-koreográfusok:
Zs. Vincze Zsuzsa – Kossuth-díjas, érdemes művész
Zsuráfszky Zoltán – Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, kiváló művész