Barda Beáta: „A színházi lehetőségek egyidőben tágulnak és szűkülnek”
2021. június 9., szerda 09:46
Barda Beátával, a Trafó vezetőjével a mögöttünk hagyott jó egy évről és az az előadó-művésze(te)k jövője kapcsán fölmerülő kérdésekről is beszélgetett Papp Tímea.
A teljes interjú ITT érhető el.
A kérdésre, hogy érzi, mennyire gyorsan reagált a Trafó a járványhelyzetre, Barna Beáta elmondta: „Tavaly márciusban egy kicsit lebénultunk, de lassan fölvettük a ritmust, és csináltunk mindenfélét. (…) A második leállásnál hamar fölébredtünk. A hét öt napján ötféle programunk volt, ehhez a bemutatott műfajok és a bemutatás módja tekintetében is sokszínű sorozathoz nagyon komolyan tartottuk magunkat.”
Arról szólva, mi lesz jövőre a Trafóban, kifejtette: „Praktikusan tele vagyunk. Lesz augusztus végén egy nagyon intenzív évadnyitó hét, egy EU-s pályázatból megvalósuló Liberty projekt. Ennek az a célja, hogy a társadalmi kérdésekre ne a színháztermekben reflektáljunk, hanem nyissunk. Szó szerint, tehát menjünk ki ezekből az épületekből, keressünk új formákat, úgyhogy vonatra szállunk Beloianniszig, meg kimegyünk Kőbányára egy egykori konzervgyárba, lesz szöveges és szöveg nélküli előadás, prózai meg kórusdarab. De ennél fontosabb, hogy gondolkodásmód tekintetében legyen nyitás. Lesz sok pótlás, tulajdonképp ez is az, mert elmaradt egy csomó premierünk meg egy csomó vendégelőadásunk 2020-ból. Összességében hektikus évadkezdés – de ezt általában is gondolom a színházakra –, ami aztán lecsillapszik. Az utána következő időszakra viszont csak kérdéseim vannak, különösen azért, mert a Trafó rengeteg külföldi társulattal dolgozik.”
„Minden úgy folytatódik, mintha mi sem történt volna, és a 2020 márciusában elvágott szalagot összeragasztjuk a 2021 szeptemberében kezdődővel, vagy meg fog változni a világ? Fogalmam sincs”.
Arról is beszélt, mennyit segített, hogy a Trafó egy erős nemzetközi network tagja: „Részben segített, mert elindult egy iszonyú intenzív tematikus zoomolás, de a működést illető konkrétumok szintjén nagyjából mindenki ugyanannál a bizonytalanságnál tart. A gondolkodásnál és a meglevő eszközök hasznosságának a feltérképezésénél. Nyilvánvaló, hogy racionalizálásra lesz szükség, például a turnézásban, a hálózatosodásra is vannak elszánt kísérletek, és vannak az olyan megoldások, amik közül a legismertebb vagy legkönnyebben megvalósítható Jérôme Belé. A Gála című előadásának a résztvevői mindig helyiek, akiket viszont felvételről válogat ki, és nem is feltétlenül ő utazik az adott helyszínre betanítani a produkciót, hanem az asszisztense. De ezt, ahogy egy mexikói színházi alkotó megjegyezte, csak Jérôme Bel tudja megcsinálni, mert neki már van akkora neve.”
Azt is hozzátette: „A színházi lehetőségek egyidőben tágulnak és szűkülnek. Egy kattintással eléred az idén online megrendezett berlini Theatertreffent vagy a moszkvai Arany Maszkot, és nagyszabású előadásokat látsz. Ami nemcsak azt jelenti, hogy irgalmatlan sokan vannak az irgalmatlan nagy színpadon, hanem azt is, hogy egy kevésszereplős, látszólag kicsi produkció is hatalmas személyzetet igényel. Az utaztatásuk megfizethetetlen, és akkor a karbonlábnyomról még nem is beszéltünk, de mégis láthatod ezeket a produkciókat.”