Barda Beáta tizenöt éve előbb művészeti vezetőként, jelenleg ügyvezető igazgatóként meghatározó alakítója a Trafónak. Az ART7 kérdezte.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára járt, dolgozott néhány fontos filmben. Ennek kapcsán kifejtette: „Úgy éreztem akkor, hogy nem vagyok benne a filmszakmában, hiányérzetem volt, és bizonytalan voltam, hogy mit szeretnék csinálni. Elmúlt, úgy érzem, most a helyemen vagyok. Mindössze három film asszisztense voltam, az Eldorádóban még főiskolásként és a Garas Dezső-féle Legényanyában, majd Tarr Béla egyik rövidfilmjében dolgoztam. Mindhárom erősen hatott rám, el nem tudtam képzelni, hogy más filmekben is dolgozzam. Megkaptam mindent, amit meg lehetett kapni. De azt is éreztem, hogy nem szeretném ezt egy életen át csinálni.”

„Nagyon sokfélét szeretek, a lényeg, hogy jó, hogy érdekes színház legyen. Én is a kaposvári színházon nőttem fel, nagyon sokáig az, meg a Katona József Színház volt az érdeklődésem fókuszában, ami később kiszélesedett. Tanulási folyamat, amikor az ember megtapasztalja, hogy mennyiféleképpen lehet színházat csinálni, s milyen széles spektrumot takar, ha azt mondjuk, színház. Szeretem ezt minél tágabban értelmezni” – fogalmazott Barda Beáta.

Annak kapcsán, milyen volt számára az indulás, a Szabó György vezette időszak, elárulta: „A Trafó egyik legjobb tulajdonsága, hogy próbál arra figyelni, hogyan kell az idő változásával finoman változni. Van egy finomhangolás, hogy mikor, mit és miért. Gyuritól tanultam, akinek hihetetlen antennája van erre, hogy gondolkodjon előre: mi lesz kurrens, mi lesz a jövő. Tagadhatatlan, hogy az ő köpönyegéből bújtam ki.”

„(…) Nekünk az a feladatunk, hogy újszerű, újító, innovatív produkciókat mutassunk be. A nemzetközi trendekben és a magyar viszonylatokban is ezt próbáljuk megtalálni, hogy mik azok az új megközelítési módok, azok az utak, eszközök, amelyekkel másról vagy máshogyan lehet beszélni. Hogy most nálunk, a Trafóban több a színház, mint korábban volt, azt számtalan dolog – például már van a kistermünk – határozza meg. Amúgy meg a műfajok kezdenek összeolvadni, nehéz a műfaji határokat meghúzni” – tette hozzá.

Új színházi formák születnek így. Arról szólva, mennyiben épülhetnek bele ezek a későbbi előadásokba, fogjuk használni a kényszer szülte kreativitásokat, Barda Beáta úgy vélekedett: „Szerintem lesznek olyan dolgok, amelyek meg fognak maradni az online térben, mert ott a helyük. Fekete Ádám Levél Anyámhoz című előadása például kifejezetten a digitális térre készült: abba a folyamatba engedett betekintést a nézők képernyőjén megosztott privát képernyő és fájlok segítségével, ahogyan a mamájának írt levél számos piszkozatból újra és újra átírva megszületett.  Az ilyen megoldások csak az online térben élnek meg. A technika fejlődésével azonban ezek is bevett színházi eszközökké válhatnak, új lehetőségeket nyithatnak.

A teljes interjú ITT olvasható.