“Imádnivaló Boribon, szerelmet ébresztő Ferdinánd, tehetségesen dühöngő Jimmy Porter, emellett prózai előadásokban is játszik, fordít és énekel a Budapest Bábszínház színésze, Barna Zsombor. Az univerzális színészetben hisz, vallja, hogy ez a jövő” – írja a Pepita Magazin. Lapszemle.
A Budapest Bábszínház Boribon és Annipanni című előadásában a bábok mellett teljes egészében láthatók a színészek a színpadon. A kérdésre, hogy szeretett bele ebbe a műfajba, Barna Zsombor elmondta:
“Több fokozata volt ennek. Teljesen véletlenül jött nekem a báb, hisz prózai színésznek jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. A sikertelen másodrosta után irányítottak át a bábszínész szakirányra. Először nagyon nem örültem neki, de a csalódottságnál, – hogy nem jutottam tovább a prózai irányon, – talán erősebb volt az a tény, hogy kaptam egy második esélyt. A harmadrostán már az dolgozott bennem, hogy szeretnék bekerülni, és minél jobb formámat hozni, és végül úgy alakult, hogy elsőre felvettek a Színműre. Fokozatosan szerettem meg a bábot. Eleinte úgy voltam vele, hogy igen, jó ez, örömömet is lelem benne, de később a prózai irány lesz az, ami majd meghatározza az igazi utamat. Aztán másodévben volt egy vásári bábos vizsgánk, amin először kaptam Vitéz László figurát a kezembe. Meghatározó találkozás volt! Idővel pedig behúzott ez a világ… Ma már azt gondolom, hogy egy bábszínész több, mint egy prózai színész, hiszen olyan műfaj van a kezében, amely – azontúl, hogy bármely színházban megállja a helyét, – másoknak nincs: több tartalom kifejezésére van lehetőség, így sokkal érdekesebb előadások hozhatók létre bábokkal” – fejtette ki a színész.
Azt is hozzátette: “Sok előadás kifejezetten épít arra, hogy a bábszínészt is látjuk a bábok mögött. Van például egy olyan előadás a Bábszínház repertoárján, ahol „csak” élő szereplőként játszom, ilyen például a Helló, Héraklész!. Ebben a címszereplőt alakítom, de az összes reális karakter élő benne, viszont a mitológiai szörnyek, meg állatok, óriás bábokkal vannak megjelenítve. Ez egy teljes értékű bábelőadás, mégis a szereplők élő színészek. Egyébként nem szeretem ezt a kifejezést, de ebben az összefüggésben a bábokhoz viszonyítva így tudom leginkább érzékeltetni. Ma már jobban elmosódik a határ a bábszínész, musical színész és drámai színész között. Az univerzális színészetben hiszek. Ugyanannyira jól kell megállnod a helyed prózai színházban, mint amennyire jól kell tudnod animálni egy bábelőadásban, vagy kiválóan énekelni egy musicalben. Minél sokszínűbb, sokoldalúbb egy színész, minél több van a tarsolyában, annál tartalmasabb a játéka is.”