Barnák László szegedi direktor: „Az a fajta szenvedély, amivel az ember színházasdit csinál, kiirthatatlan”
2021. május 8., szombat 06:03
Izgalmas produkciókkal készül megünnepelni 90 éves jubileumát a Szegedi Szabadtéri Játékok. Barnák Lászlóval, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójával készített beszélgetést Canjavec Judit.
A kérdésre, egy színházban dolgozó embertől elvárható-e, hogy beoltassa magát koronavírus ellen, Barnák László elmondta: „Színházban a közvetlen testi kontaktus az egyik alapja a munkavégzésnek. (…) Szerintem elvárható, hogy felelősséggel gondolkodó munkatársak úgy döntsenek, igenis beoltatják magukat. (…) Különben még meddig húzzuk ezt? Idén nyáron is elmarad minden? Aztán ősszel megint, mert jön egy újabb vírus, vagy egy újabb mutáns? Az egészség a legfontosabb. De a színház, a kulturális terület, pont arról szól, amit most nem tudunk megcsinálni! Egy színész hónapok elteltével már nem megy be olyan magabiztosan a színpadra, mert átértékelődnek benne a dolgok, hiszen mindenkiben fölépül egy védelmi fal.
Virtuális térben tűzfalat alkotunk, és nagyon nehezen fogjuk újra a közelünkbe engedni az embereket, vagy nyitjuk meg kapuinkat arra, hogy ismét közösségben dolgozzunk. Hogy újra kiálljunk a színpadra és együtt éljük meg ezeket az élményeket.
Az elmagányosodás és az egyéni elszigetelődés felé mutat, ha elveszítjük mindezt. (…) A rezgést életben kell tartani, hogy megmaradjon a szabadság iránti vágy. Hogy újra ki akarjak menni a szabadba, csillagokat nézni, de nem csak este nyolc előtt. Hogy végig tudok-e feküdni egy egész éjszakát a kertben és nézni a csillagokat – mert hagyják. Vagy elfelejtem mindezeket, beszorulok a monitor elé, és azt gondolom, teljes értékű életet élek – holott nem” – fejtette ki a direktor.
A felvetésre, miszerint olyan falak emelkedtek most föl, amiket át kell törni, a színészekben és a közönségben egyaránt, Barnák László elmondta: „Tudom én, hogy vitaminra meg vécépapírra van a legnagyobb szükség, mert a Maslow-féle értékpiramisnak nem az alapjában csücsülünk. Amivel nincs gond, mert a művészet egy olyan plusz töltet az emberek életében, mint a magyar népmesében, ahol a királylány azt mondja, úgy szeretem apámat, mint az emberek a sót. A király megharagszik és elküldi a lányát, a főszakács meg főzhet minden jót, de ha nincs benne az az alapvető ízesítő, akkor minek?
Ha elolvasunk egy könyvet, meghallgatunk egy zeneművet, kinyitunk egy művészeti albumot, akkor visszaemlékezhetünk arra, hogy igen, többet akarok az élettől, mint bejárni a munkahelyemre, megkapni a fizetésemet, és beszerezni az alapvető élelmiszereket, hogy életben maradjak. Ezt pedig a kultúra, a színház tudja megadni.
Mindenkit, aki ezen a területen dolgozik, ez mozgat. (…) ” – fejtette ki az igazgató.
Május 1-jével egyesült a Szegedi Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok, amely június 24-től várja a látogatókat. A programok egy részét örökölték: „A 2020-as évadra volt meghirdetve, de a pandémia és a bizonytalan pályázati támogatások miatt kénytelenek voltunk módosítani rajta. Így elmarad a Sok hűhó semmiért, a Traviata, meg a Hófehérke és a hét törpe, de sok fontos produkció megmaradt. Idén 70 éves a Magyar Állami Népi Együttes, ennek kapcsán lesz a Tánc-Ünnep című gála, ami koncertshow és néptáncgála elegye. A nagyszínpadi zenés művek sorát erősíti a Puskás musical, ami abból a szempontból kuriózum, hogy magyar alkotók művéről van szó. Hiszen a Jézus Krisztus Szupersztár, az Apáca Show, a West Side Story mind az országhatáron túlról érkező, világszerte ismert klasszikus színpadi mű. Az operarajongók pedig láthatják a Szöktetés a szerájból című alkotást. Arra törekedtünk, hogy a programok között korábban már megszokott műfaji sokszínűség az idei műsorban is jelen legyen. (…) A színházunk szlogenje, „a nap fénypontja”. Egy-egy előadás, ami kiszakít a hétköznapokból, ahol a barátokkal, ismerősökkel lehet találkozni, meg lehet élni szellemi, lelki tartalmakat, jókat lehet nevetni, vagy el lehet morzsolni egy könnycseppet.
Új hívószó lehet a „találkozz a csillagokkal”, vagy a „csillagtetős színpad”. A csillagok fölöttünk vannak, s idézőjelben még a színpadon is láthatóak”
– szögezte le Barnák László, aki arról is beszélt, az a fajta szenvedélyesség, amivel az ember ezt az egész színházasdit csinálja”, kiirthatatlan.
A teljes interjú a Fidelio oldalán érhető el.
Köszönet a Fidelionak!