Báron György szerkesztő, filmesztéta, a magyar filmkritikaírás egyik kiemelkedő alakja, az egyetem tanára az ÉS-ben írt értekezést az elmúlt időszak történéseiről. Erre hívjuk fel a figyelmet.

A teljes írás ITT olvasható.

„(…) Palkovics miniszter, akitől az egész elindult, már rég kivonult, mosva kezeit. Soha tárgyalni nem volt hajlandó az egyetem képviselőivel a sorsukról, tárgyalás helyett kezükbe nyomta az új alapszabályt, amely gyakorlatilag megszüntette az intézmény Alaptörvényben biztosított autonómiáját azzal, hogy elvonta a választott szenátus és a választott vezetés jogait, s azokat az általa kinevezett baráti kuratóriumra testálta. Nagyon ügyelt arra, hogy még a látszatra se ügyeljen. (…)

De ők nemcsak az akaratukat akarták keresztülvinni, hanem nyilvánosan megalázni az intézményt, a tanárokat és a diákokat, leplezetlenül fitogtatva, hogy ki az úr a háznál, másnak meg kuss.

Mire ráébredtek, hogy ezt alighanem elmérték, s elkezdtek képmutatón tárgyalási készségről hadoválni, már nem volt miről tárgyalni. Palkovics, aki az egészet levezényelte, ekkor kiszállt, s a történésekért áthárította a felelősséget a kuratóriumára. Vidnyánszky támadásba lendült, szinte nem volt nap, hogy ne nyilatkozott volna, egyetlen mondatban váltogatva nyájas tárgyalási hajlandóságát a legalpáribb rágalmakkal és hazugságokkal (amelyekre időnként kurátortársa, Lajos Tamás is rákontrázott), majd, látva a hógolyót tovább görögni, ahogy őket korábban a minisztérium, most ő nevezett ki három helyi alvezért, s mint aki jól végezte a dolgát, elkódorgott.

Ekkor lépett a színre az exezredes, őt küldték a frontvonalba, oldja meg, amit a fensőbbség elcseszett. (…)

A piszkos munkát kiszignálta a beosztottjainak. Gondnoknak, portásnak, karbantartónak. (…)

Lejjebb már nem lehet mutogatni, a gyávaság spirálja leért. Mindennél tisztábban, pőrébben mutatkozott meg nemcsak a hatalom erőszakossága, cinizmusa, hanem végtelen gyávasága is.

A gyülekező okos nép pedig, belesve a Vas utcai őrzött kapun, bepillantást nyerhetett abba, amit Ottlik „a másik Magyarországnak” nevezett. A szellem Magyarországának, az egyetlennek, amely sértetlen és ép maradt. Nem tudjuk pontosan, kik az állampolgárai, írja, mindenesetre tudjuk, ki nem lakik ott. Ötven nap szelíd ellenállás után, bármi történik, a diákok győztek.”

A teljes írás ITT olvasható.

Fotó: Éder Vera